Haru

Sano Harumi
Adatlap:
Teljes név: Sano Harumi Shou
Becenevek:
- Sano by Haverok
- Haru-chan by tanítványai
- Haru by mindenki más.
Nem: Férfi
Kor: 22 éves
Foglalkozás: Egy lány magániskola ének-zene és matematika szakos tanára vagyok, s egyben az iskolai énekkar újdonsült karmestere is. Kaptam egy osztályt is, így első évemre, és elég jól kijövök velük. Mivel tudástáram elég bő, sok mindenhez értek. Zongorázok, gitározok, magán énektanár is volnék, ha lenne tanítványom, de már adtam fel hirdetést az egyik újságban, úgyhogy várható diák. Mindezek mellett, még szabadúszó zenész, vagyis inkább csak gitáros vagyok, és az emberekkel teli helyeken játszok.
Jellem: Az iskola falain belül egy kedves, gondoskodó, ám szigorú, s önfegyelmet megkövetelő személy vagyok (akarnék lenni) ám utóbbi 2 miatt a diákjaim aranyosnak titulálnak, és nem igazán csinálják, amit mondok. Az életben inkább, eszesnek, talpraesettnek nevezném magam, sokan tartanak megbízhatónak, és segítőkésznek is. NA, de viszont tudok bunkó is lenni az olyanokkal, akik kiérdemelték tőlem ezt a bánásmódot, s nekik egyáltalán nem kegyelmezek. Haverok ismerik legjobban őrült oldalamat, aki minden idióta buliban benne van. Személyiségemhez tartozik, hogy nem tudok meglenni cigi nélkül egy nap, viszont mivel iskolában megtiltotta az igazgató, hogy mégis milyen példát mutatnék ezzel a lányoknak, ezért ott egyáltalán nem szívok. Ám amint kikerülök onnan, szükségét érzem, hogy rágyújtsak. Az alkoholt egyáltalán nem bírom, s egy részeges incidensem következtében, szexualitásom heteroból átment biszexbe, amire én nem vagyok cseppet sem büszke, és bevallom nem is emlékszem rá, csak a haverok mesélték.
Kinézet: Szőke hajam, és barna szemem van. Különösebb stílus irányzatot nem követek, a suliban pincér öltözékhez hasonló szokott rajtam lenni, DE NEM AZ!! Mikor gitározok az utcákon, legtöbbször punk ruházatot viselek. Egy napszemüveg szokott rajtam lenni, mikor a komolyabbik énemet használom. Egyébként sokszor nem nézek ki annyi idősnek, mint amennyi vagyok.
Születési dátum: 12. 07.
Születési hely: Japán - Oszaka
Tartózkodási hely: Japán – Tokió (Azét költöztem Tokióba, mert személyes véleményem szerint itt nagyobb a lehetőségem, hogy gitárossá válhassak. Álmom pedig, hogy egy hatalmas bandában játszhassak! Emellett persze még egy Tokiói leány alsóközép magániskola új tanára is vagyok, meg persze az egyetemet is itt jártam ki.)
Hobbi: Gitározás, iskolai szintű matematika verseny szervezése 1x egy évben, haverokkal lógás.

Előtörténet:
Nos, kezdeném a legelején, ha senki nem bánja.
Életem úgy kezdődött, hogy egy teljesen átlagos családba szültettem, amibe anyám, apám, és 2 nővérem tartozott. Fater ügyvéd, így elég tehetősek vagyunk. Oszakában laktunk, ide jártam általánosba. 4.-es koromban történt velem egy baleset. Épp mentem át a zebrán, mikor egy őrült sofőr majdnem elgázolt. Ugyan túléltem, mert még időben kapcsoltam, ami nagy csoda, de így is hetekig kórházban kellett feküdnöm a törött balkarommal, és betört fejemmel.
Ahogy épültem felfele, a nővéreim egyik nap behoztak nekem egy discmant, tele punkrockkal, hogy ne unjam halálra magam. Hála nekik, egyre nagyobb érdeklődést mutattam a zene és a hangszerek iránt. Gyógyulásom után pedig, elkezdtem rendszeresen látogatni a lemezboltokat, és ott mindig valami újat találtam magamnak. Az általános utolsó évében felvetettem szüleimnek, hogy gitározni akarok, ám ők alkut ajánlottak, miszerint ha tanári pályára megyek tovább, akkor mellette gitározhatok. Belementem a dologba, s nemsokára már a zeneiskolába jártam gitár leckékre. Mindeközben felkerültem egy középiskolába, amelynél egy helyen volt az alsó és felső középiskola rész. Ott a jegyeim egyre jobbak és jobbak lettek, szüleim örömére, majd megpályáztam egy ösztöndíjat az egyik Tokiói pedagógusképző egyetemre, mondanom sem kell, hogy meg is kaptam.
Mivel, hogy az egyetem Tokióban volt, kollégiumista lettem. A szüleim már nem ellenőrizték folyamatosan az életemet. A jegyeimet itt sem rontottam le, igazi mintadiák lettem, de nem voltam stréber. A haverok és a gitár mindenekelőtt, ez volt a jelszavam. Aztán egyszer elkövetkezett kiválasztani a tantárgyakat, melyeket a későbbiekben tanítani akarok, én pedig az ének-zenét és a matematikát választottam. A gitár mellé jó hangom volt, így a dalokkal sem volt nagy problémám, a zene már a véremben volt, a matematikát pedig azért választottam, csak, mert szerettem. Egy iskolába kerültem gyakorlati időre, ugyanabba az iskolába, amelyben most is tanítok, hogy a gyakorlatban is megmutathassam tehetségemet. Ez egy lányiskola volt, és én a szegény kisfiú elvesztem a sok nő között. A 4 osztály melyeket tanítottam, imádott, még akkor is, hogyha nem tettem semmi különöset. Az egyik osztály megígértette velem, hogy amint elvégzem az egyetemet, és taníthatok, ami már következő évben volt, jöjjek ide tanítani.
Az egyetem után nem mentem haza, jobban szerettem ezt az önálló életet, és az ígéretem meg a barátaim is ide kötnek. Beadtam a jelentkezésemet az iskolába, s hamar pozitív visszajelzést kaptam, miszerint szívesen várnak. Ám a levélben említettek olyat is, hogy lenne egy osztály, amelynek osztályfőnökének kéne lennem. Mivel nem igazán volt más választásom, elfogadtam, így most az 1-3 osztályfőnöke vagyok. A lányok mind kedvesek, habár nekem nem igazán adják meg a tiszteletet, mindig Haru-chanoznak. Az énekkar is hozzám került nagy meglepetésemre, és még a komolyzene klub is. Az iskola elhalmozott feladatokkal, mivel volt előttem egy Ének-zene tanár, aki beleroskadt a rengeteg feladatába, és átiratkozott máshová. Ezek a feladatok most mind az én vállamat nyomják, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt köztük, amit valószínűleg jól csinálok, mert a haverokra és a gitározásra is marad időm.
Amíg én a tanári pályámat csiszolgattam, addig újonnan szokásommá vált, hogy vasárnaponként eljártam népszerű helyekre gitározni, csak úgy, mint szabadúszó zenész. És adtam fel hirdetéseket is, szám szerint kettőt, miszerint „Ügyes gitáros, és zongorista/billentyűs bandát keres.” És ének- és/vagy gitártanár tanulókat vállal, időpont egyeztetés után.”
Az egyetem elhagyása után nem maradhattam tovább a kollégiumban, és egyébként is messze volt új munkahelyemtől, így, egy kicsi szülői segítséggel, vettem egy lakást. Bérházban volt, egy szoba, konyha, egybekötve egy fél szobával, ami a nappali funkcióit látja el, illetve az étkezőét, volt még egy kisebb fürdőszoba és egy attól külön lévő WC is. Apa segítségével az otthoni szobámból elhoztuk a bútorokat, és vettünk újakat is. S amint készen lettünk a berendezkedéssel, házavató bulit tartottunk. Nem vagyok egy rend mániákus, de a szobámat kivéve tisztaság van a lakásban. A 23-as számú lakás volt az enyém, a bérház 1 kilométerre sem volt az iskolától. Egy nyugodtabb részen helyezkedett el a lakás és az iskola is, úgyhogy nem áll fenn a veszélye, hogy véletlen dugóba keveredem, és elkések a munkahelyről.