Kita Onnanoko Shoujo

Tárgy: Kita Onnanoko Shoujo Kedd Júl. 27, 2010 4:23 am

Nos, azért nyitottam a topicot, hogy Tokió lányainak legyen hol tanulni, nem mellesleg az északi részén található.
Ez egy lányiskola, mely az Alsóközepet és felsőközepet foglalja magába két külön épületben, ám egyazon Iskolanév alatt.
A tanárok kedvesek többnyire, habár a legtöbb férfinemű, ámbár akad néhány nő is, a diákoktól pedig abszolút fegyelmet követelnek el.

Szeretettel várjuk a jövendőben nálunk tanuló lányokat, és a kezdő, illetve már tapasztalt tanárokat! Smile

/Az iskola neve önmagában Északi Lányiskolát jelent, mely főleg helyezkedésére, s berendezkedésére utal./

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Kedd Júl. 27, 2010 9:03 am

♪Az iskolai fesztivál♪

Mint az iskolák általában minden évben rendeznek fesztiválokat, az én iskolámnak is régmúltú szokásai vannak e téren. A legkülönösebb az, mikor a jövő nemzedékének, tehát a következő osztályok tanulóinak tartunk egy hatalmas fesztivált. Ez más helyeken tudtommal egyáltalán nem szokás, de nálunk - az archivált dokumentumok alapján-, már évtizedek óta megrendezésre kerül. Idén sincs máshogy. Már lassan meglesz az egyéves évfordulóm ebben az iskolában, és minthogy már én is tapasztalok az allűrökkel kapcsolatban, engem is egyre jobban bele vonnak a szervezésbe, szervezkedésbe, rendezkedésbe. Az én osztályom idén kávézót üzemeltet, hála a diáktanács tagjainknak, akik a legjobb termet halászták el, a remélhetőleg legsikeresebben. Engem nem szívesen vontak bele, minthogy tanár, és hogy ők elég összeszedettek, ügyesek, és legfőképp önállóak, és rám egyáltalán nincs szükségük. Mikor viszont látták, mennyire megbántottak ezzel –jó színész lennék, mi? Smile

-, bevontak a dologba. Segítettem nekik felkészülni, háttér zenét válogatni, jelmezt varrni. A méreteket ugyan nem hagyták, hogy lássam, és csak varrhattam, semmi többet, mert ők kiszabták, és összefércelték, na, tehát már kész munkát kaptam majdnem. Nos, még egy kicsit hagyták, hogy segítsek, az pedig nem más munka volt, mint a nehéz vagy magasra helyezendő tárgyak kezelése. Amikor a súlyokat kellett cipelnem, nagyon féltettek, és én ilyenkor mindig nevetésben törtem ki, de, hát kérem szépen, én már egy felnőtt férfi vagyok, nem holmi kisfiú, akit félteni kell, és nem is egy öregember, akinek sérve van. A kávézó témája –mily’ meglepő-, a macskák körül forgott. Mindenkin cicafül, és cicajelmez, hogy a cicafarkincát el ne felejtsem, olyan mini szoknyával megspékelve, hogy külön engedélyt kellett kérnem rá az igazgatónál. Tradicionális japán ételeket készítenek, sütiket anko töltelékkel, finom zöld teát, és minden rendelés mellé annyi onigirit adnak, ahányan ülnek a kiszemelt asztalnál, s mindben meglepetés töltelék lesz. Na, persze lehet majd külön rendelni is sima rizsgombócot, melynek töltelékét a vásárló szabhatja meg, de még amellé is adnak, egy meglepetés gombócot. Ez volt a terv, de a megvalósításából már teljesen kirekesztettek. Nem, mintha ellenkeztem volna túlságosan is, mivel az énekkar kezdte a megnyitót, miután a diáktanács elnöke megtartotta a felvezető beszédet. Rengetegen érkeztek, nem csak a következő évfolyamra, hanem idősebbek is, átiratkozók, hozzátartozók, satöbbi. Az iskola bejáratánál néhány önként vállalkozó diák egy űrlapot íratott alá minden érkezővel, s majd íratja alá még egyszer távozáskor, habár remélem, még senki nem unja meg a rengeteg kitűzött programot.

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Kedd Júl. 27, 2010 9:27 am

Mivel a másik iskolámban kezdtek a dolgok elfajulni (egy-két diák elég vadul viselkedett
és elég erőszakosak is lettek) apám úgy döntött, hogy átrakat egy másik iskolába, a Kita Onnanoko Shoujo-ba.
- Ez egy elég jó hírű lány iskola, szeretném, ha megnéznéd! Most lesz egy fesztivál, amire külsősök is elmehetnek. - Közölte velem egyik nap, amikor hazautazott.
Engem nem zavart volna a változás, mert az eddigi iskolámban az összes lány teljesen megkergült, vagy már lelépet. Egy barátnőm sem maradt meg a suliban, ráadásul így még közelebb lenne az ügynökség székháza is.
Így hát, elmentem az iskola fesztiváljára. Amikor a kapuhoz értem egy lány kedvesen köszöntött és egy űrlapot nyomott a kezembe, amin csak egy kérdés volt:
Mi a véleményed eddig az iskoláról?
Honnan tudnám? Még csak most járok itt először. Így nem igazán tudtam mást írni:
Még nem tudom
Bementem és elkezdtem felderíteni a sulit.
Elég ideges voltam, de igyekeztem nem kimutatni és higgadtnak látszani, mint
mindig.Az iskola udvara nagyon szép és gondozott volt, amitől, csak még jobban izgultam.
Vajon milyen emberek járhatnak egy lány iskolába?
Milyenek az elvárások? - Nagyjából ilyen és ehhez hasonló gondolatok pörögtek fejemben, miközben átvágtam az udvaron, a kisebb tömeg között, de mielőtt még beléptem volna az épület kapuján, meggondoltam magam.
Inkább előbb szétnézek az udvaron!

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Kedd Júl. 27, 2010 11:42 pm

Minden osztálynak és minden tanárnak megvolt a feladata, úgy ahogy éppenséggel nekem is; ellenőrizni, hogy mindenki azt csinálja-e, amit ráosztottak. Kezdtem a saját osztályomnál. Mikor megláttak, elkezdtek örvendezni, s az a jó pár vendég, aki pont a rendelt ételét italát fogyasztja, nagyot nézett, hogy mi ez a ricsaj. Miután sikerült kiszabadulnom a kötelékükből, benéztem a konyhának kinevezett, elkerített részre, ahol a háztartási klub tagja, és a pincérlányok sürögtek-forogtak. Aztán meggyőződtem, hogy minden rendben, majd elhagytam a termet, s mentem a következősre, satöbbi-satöbbi. Elég hosszú procedúra volt az egész, de nem zavartattam magam; vidáman vegyültem el a hullámzó tömegben.
Kinn, az udvari programok, tehát a nyílt standok, és a kültéri színházak, körül is rengeteg nézelődő volt, viszont én egy ismerős szőke hajra lettem figyelmes az emberrengetegben. Igen, semmi kétségem afelől, hogy ez a Jackson Hole-os csaj, ó, igen, Alice.
Odabukdácsoltam mögé, már amennyire sikerült kikerülgetnem a tömeget, és kis szusszanás után megszólítottam.
- Hát-hát…, kit látnak szemeim?! –Majd rám nézett hatalmas kék szemeivel. Látszott rajta, hogy mennyire meglepődött a jelenlétem miatt.

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Szer. Júl. 28, 2010 2:51 am

Az udvari standoknál is nagy volt a tömeg, de nem véletlenül.
Rengeteg kajás stand volt odakint, de voltak játékok és szabadtéri színház is.
Az egyik osztály egy szerelmes drámát adott elő vígjáték kategóriában.
Mindenki aki nézte dőlt a nevetéstől. Amikor az előadás véget ért a tömeg vastapssal jutalmazta.
Tovább mentem és megálltam egy kajás standnál, ahol Tayaki-t árultak, vettem hármat.
Amíg folytattam a körutamat, gyorsan benyomtam őket.
Még bámészkodtam egy kicsit, amikor a hátam mögött egy ismerős hang megszólalt.
- Hát-hát..., kit látnak szemeim?! - Megfordultam és Harumi-val találtam szembe magam, akit a Jackson Hole-ban ismertem meg. Eléggé meglepődtem, nem tudtam elképzelni, hogy mit keres itt, de aztán eszembe jutott, hogy azt mondta, egy lányiskolában tanít.
- Nahát Harumi-sensei, csak nem itt tanít? - Kérdeztem tőle nagy mosollyal az arcomon.
- Igen, itt tanítok! - Elég büszkének tűnt, de nem is csodáltam. - Alice, te mit
keresel itt? - Őszintén kíváncsinak tűnt.
- Ide fogok járni! - Újságoltam neki vidáman. - Az apám megkért, hogy nézzek körül, hogy akarok e ide járni, bár ha akarok ha nem ide fogok járni. - Itt megrántottam a vállam.- De őszintén szólva, eddig nagyon tetszik nekem ez az iskola.

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Szer. Júl. 28, 2010 6:10 am

Érdekes, hogy milyen kicsi a világ. Még akkor is, ha vagy 7 millió másik emberrel élsz egy városban, összehoz a sors az új ismerőssel, s nem is akárhol, hanem a munkahelyeden. Ott, ahol legkevésbé számítasz a barátok jelenlétére. De, miért is ne lenne természetes, ha egy lánnyal újból összefutsz? Végül is, ezen semmi csodálni való nincs, hisz megannyi lány jár ide, és bármelyik diákom lehet a legjobb barátnője. Mert manapság már semmi nem lehetetlen. Amerikában él haverod, de összefutsz vele tök véletlenül Shibuyában, és ezt nem azért mondom, mert megtörtént volna, hanem azért, mert már ezt sem tartom lehetetlennek.
A kíváncsi lány pont a lényegre tapintott, úgy, ahogy legutóbb én is felismertem őt a hatalmas tömegben.
- Igen, itt tanítok! –adom meg az immáron teljesen nyilvánvaló választ számára, és már egyáltalán nem is csodálkozik. Én viszont még mindig érdeklődnék afelől, hogy miért is jött ő most ide. Na, tehát rákérdezek, mert a gondolataimmal nem haladok előrébb. –Alice, te mit keresel itt? –kíváncsiságom még mindig elég nagy, mert egy gazdag család porontya nem érkezik ide csak úgy céltalan, s mint később meg is győződhetem róla, nem is érkezett anélkül.
- Ide fogok járni! – mondta, olyannyira vidáman, ami számomra azt jelentette, hogy örül ennek a ténynek. - Az apám megkért, hogy nézzek körül, hogy akarok e ide járni, bár ha akarok ha nem ide fogok járni. – Megrántja a vállát, ám hangjában nem érződik a csalódás, inkább csak az őszinte öröm. - De őszintén szólva, eddig nagyon tetszik nekem ez az iskola. –Mondta ki az utolsó mondatot egyelőre, mert én is belekezdtem mondókámba.
- Ennek örülök. –Mosolyogtam, majd eszembe jutott, hogy ő már felsőközepes, és, hogy én valószínűleg nem fogom tanítani egyáltalán, maximum csak szakkörön. – Neked nem kell maradnod a hivatalos formánál, nyugodtan szólíts csak Harunak. Nem foglak nagy valószínűséggel tanítani, így nem követelik meg köztünk azt a nyálas hangnemet. Amúgy, ha matematikából, vagy énekből szükséged van bármilyen segítségre a felső- és alsóközép közös nevelőijében megtalálsz. Áh –jutott eszembe, hogy meg akarom mutatni neki az én cuki osztályom még cukibb kávézóját, és megkóstoltatni vele egy meglepetés onigirit. -, gyere! –Kaptam el vékony csuklóját, és húztam magam után, hogy még véletlen se szakadjon el tőlem a tömegben, majd egyenesen a Cicakávézóba vittem. A recepciós, Cloe, aki tavaly félév közben került hozzánk Ausztráliából, azonnal azt hitte, hogy a barátnőmet hoztam magammal, és lelombozódott önmagát nehezen tudtam meggyőzni az én törtangolommal, hogy semmi ilyenről nincs szó, ő csupán az egyik ismerősöm. A pincérlányok is hasonló reakciót mutattak, de őket már saját anyanyelvemen könnyebb volt meggyőzni, mint előző társukat. Miután találtam magunknak megfelelő asztalt, megvártam, hogy rendeljen, ám nem hagyott szóhoz jutni az után sem.
- Töröd az angolt. –Jelentette ki.
- Tudom…, Az egyetemen még profi voltam, de mivel nem kell tanítanom. –nevetem el magam. - Amúgy, milyen klubfoglalkozásokra jártál az előző iskoládban?

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Szer. Júl. 28, 2010 7:08 am

- Ennek örülök. - Mosolygott. - Neked nem kell maradnod a hivatalos formánál, nyugodtan szólíts, csak Harunak. Nem foglak nagy valószínűséggel tanítani, így nem követelik meg köztünk azt a nyálas hangnemet. - örültem, hogy nem kell Harumi- senpai-t mondanom, mert valahogy nehéz volt. Talán mert annyira fiatalnak tűnik.- Amúgy, ha matematikából, vagy énekből szükséged van bármilyen segítségre a felső- és aslóközép közös nevelőijében megtalálsz. Áh, gyere! - Megragadta a csuklómat és elrágatott, a standoktól, be
az iskola épületbe. Végig robogott velem a folyosókon.
Most vajon hova visz?
Egy terembe rohant velem, ahol egy kávézót rendeztek be. Mindenki cicafüleket, meg farkakat hordott és elég rövid szoknyákban szolgálták ki a vendégeket.
Az egyik lány odajött hozzánk és azonnal letámadta Haru-t, mert azt hitte,
hogy a tanáruk barátnője vagyok. Harumi hiába próbálta elmagyarázni a helyzetet neki,
nem volt túl jó az angolja. Aztán a többi pincérlány is megjelent, akik ugyancsak azt hitték,
hogy Haru barátnője vagyok. Egy picit furcsán éreztem magam ebben a
szituációban, de őket már egyszerűbben meg tudta Haru győzni. Kerestünk egy asztalt és leültünk egymással szembe. Az egyik lány odajött és kedvesen megkérdezte, hogy
mit szeretnék rendelni. Kértem egy zöldteát és egy epres sütit, majd amikor a pincérlány elment, megszólaltam.
- Töröd az angolt.
- Tudom..., Az egyetemen még profi voltam, de mivel nem kell tanítanom. - Elnevette magát.
- Amúgy, milyen klubfoglalkozásokra jártál az előző iskoládban?
- Nem nagyon jártam klubfoglalkozásokra, mert nem nagyon volt időm rá. De hivatalosan
egy színész klubfoglalkozásra jártam, meg egy énekes klubba. Amúgy itt milyen klubok vannak?
A pincérlány kihozta a rendelésemet és egy tányért, amin onigirik voltak.
- Ez ajándék, minden rendelés mellé. - Magyarázta, majd elment.
Belekóstoltam a sütibe. Rendkívül finom volt.

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Szer. Júl. 28, 2010 11:50 pm

Az igazság az, hogy szeretnek a nők (xD), és hamar féltékenyek lesznek, de alaptalanul, mert én nem vagyok az a nagy csajozós típus. Megnézem a szép lányokat, de meg sem próbálom felszedni egyiket sem, most annyira zsúfolt az életem, hogy legkevésbé egy igényes nő hiányzik, aki a nap 24 órájából az estéket, és az iskola+haverok után még kimaradt időmet teljesen lefoglalná. Még az is megeshetne, hogy a haverokra, és még a gitárra sem maradna egy csepp időm sem…, azt pedig nem akarom. Valószínűleg egyetlen nem szexéhes, épelméjű fickó sem akarná, hogy valaki elkezdje irányítani, a szép, szabad életét. Engem, személy szerint elég, ha az iskolai pedagógusok irányítanak, és kötnek meg, eltorzítva amúgy vadabbik énemet. És még, hogy a dohányzást is tiltják, eléggé lefárasztanak. De aztán, miután már a diákjaim nem látnak, végre rágyújthatok, s annyira jól érzem utána magam, mintha ezer évig a paradicsomban élvezkedtem volna.
Most viszont nem erről van szó, tilos még a dohányzás egész nap, pontosan addig, amíg a programok be nem fejeződnek, vagy amíg el nem fogynak a vendégek. Gitároznom sem szabad, mert el vagyok foglalva a mai nap, este meg már valószínűleg annyira hulla leszek, hogy épp csak beesek a házba (jól olvasod, csak a házba) és már alszom is (jah, ott a küszöb előtt:) ). A haverokkal sem fogok menni ma sehova. Már meg is mondtam nekik tegnap, hogy nem lesz időm rájuk, és meg is haragudtak érte, mert milyen már, hogy nem jut időm rájuk, csak ennyire volnának fontosak nekem. De ez nem így van, egyszerűen hullafáradtan nem jó bandázni. Na, térjek vissza a jelenbe >.<. A velem szemben falatozó Alicet, a klubokról kezdtem el faggatni. A válasz nagyon összetett és ellentmondásos lett, és alig tudtam felfogni felnőtt aggyal. Neki a nem nagyon az egyenlő két klubbal, igaz idéntől már nekem is két klubféleség kerül a szárnyaim alá, de csak az énekkar olyan vészes a könnyűzenei klub, melyet az osztályom néhány tagja indít, azt mondta, hogy épp elég, ha csak felelősséget vállalok, és nem vagyok velük mindig. Szóval hivatalosan velük vagyok, de gyakorlatilag nem, és csak akkor fonódok bele a dolgaikba, ha a segítségem kell.
- Én két klub, úgymond vezetője vagyok, ha az énekkart nevezhetem annak. Ott én vagyok a karmester. –mosolygok büszkén tavalyi aranyérmünk miatt – Alsó- és felsőközepesek egyaránt egy énekkarban vannak. A másik klub a könnyűzenei lesz jövőre, vagyis most következő tanévben. Azt még egyelőre az osztályom tagjai fogják alkotni, de bárkit szívesen látnak. Sport klubjaink magas helyezést érnek el a városi, illetve országos és még a külföldi versenyeken is egyaránt. A dráma klub is eredményes. Évente kétszer tartanak előadást a nem messze lévő színházban. –Ekkor elérkezett Alice a rizsgombóchoz, mely a :3 szmájli fejet kapta, ami azt jelenti, hogy karamella pudingos lesz. Kíváncsi vagyok, hogy reagál rá.

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Csüt. Júl. 29, 2010 12:41 am

- Én két klub, úgymond vezetője vagyok, ha az énekkart nevezhetem annak. Ott én vagyok a karmester. - Büszkének tűnt, legalábbis nagyon vigyorgott, amiből én azt vettem le, hogy
jók. - Alsó - és félsóközepesek egyaránt egy énekkarban vannak. A másik könnyűzenei lesz jövőre, vagyis most következő tanévben. Azt még egyenlőre azt még egyenlőre az osztályom tagjai fogják alkotni, de bárkit szívesen látnak. Sport klubjaink magas helyezést érnek a városi, illetve országos és még a külföldi versenyeken is egyaránt. - Miközben beszélt elfogyasztottam a süteményt és a teát kezdtem szürcsölgetni. - A dráma klub is eredményes. Évente kétszer tartanak előadást a nem messze lévő színházban. - Kivégeztem a teámat, és az egyik onigirért
nyúltam amin egy :3 jel volt. Beleharaptam. Az onigiri karamellás pudinggal volt megtöltve.
Elég érdekes az íze, de nem rossz.
Viszonylag gyorsan megettem.
- Azt hiszem a kórus engem is érdekelne. - Közöltem Haru-val. - Talán belépnék. Mikor van válogatás? Gondolom van.
Hmmm... az a tea nagyon finom volt.
Szerencsére, az egyik pincér lány látta, hogy végeztem és odajött.
- Esetleg hozhatok még valamit? - Kérdezte tőlem kedves mosollyal az arcán.
- Igen! Szeretnék kérni még egy teát, nagyon finom volt. - Én is mosolyogtam,
Úgy tűnik, ez a felhőtlen jókedv ragadós ebben az iskolában. - Gondoltam magamban vidáman, miközben figyeltem, ahogy a fehér- fekete cicafüles pincér lány elmegy.
Vissza fordultam Haru felé, hogy tudjon felelni a kérdésemre. A mosoly amióta ide jöttem,
nem távozott az arcomról, szinte már fájt.

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Csüt. Júl. 29, 2010 2:58 am

Igazán jó ötlet volt a diáktanácstagjainktól, hogy a kávézó lehetőségét foglalják le. Magát a díszletet is könnyen elkészítettük, a jelmezek is gyorsan megvoltak, az ételek pedig Alice visszajelzéseiből igazán jól sikerültek. A pincérnőink nagyon beleélik magukat a dologba, a mosolyuk pedig cseppet sem mű. Az érzés, amelyet a vendégek számára nyújtanak felettébb vidám. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy még Alice arcán is ott a mosoly, s én is alig bírom tartani arcomon a komoly arckifejezést. Nem sok iskola rendelkezik ilyen légkörrel, még fesztiválok idején sem. Végül is nagyon boldog vagyok itt, még a dohánytilalom ellenére is, és még akkor is, ha majd megszakadok a sok munka alatt sokszor.
Érdekes jelzést kaptam a thai édes rizsgombócról, pontosan meg sem tudtam állapítani, hogy ízlik e neki vagy sem, még akkor is, ha az egészet megette. Mondjuk, az egésznek az volt a lényege, hogy a legfurább ízkombinációkat alkalmazzák a lányok. Az énekkarra visszakérdezett még Alice, hogy hol tudna majd jelentkezni.
- Jajj >.< A komolyzene klubot elfelejtettem mondani, ott meg zongora, és hasonló régóta létező hangszert használnak, nem, mint a könnyűzene klubtagok, akik gitárt, szintetizátort, és dobot akarnak. Hmm… -gondolkoztam el ismét pár pillanatra, majd mikor összeállt az eredeti kérdésére a válasz, újból elkezdtem beszélni- Az iskolának van egy hatalmas hirdetőtáblája, amin az információk főleg a diákjaink számára vannak. A fesztivál után visszakerül a régi helyére, de most felesleges, hogy kinn legyen. Csak útban lenne a tömeg számára. Azon az összes klub, beleértve a kórust, hirdeti magát, hogy minél több újoncot toborozzon. –mosolygok, majd folytatom – De ettől függetlenül is, ha megkapjátok a jelentkezési lapot év elején, csak odaírod, hogy Iskolai Énekkar, majd az osztályfőnök szépen továbbít mindent, a te jelentkezéseddel együtt, az illetékes tanár irányába. –fejezem be a hozzá intézett magyarázatot. Majd hátrafordulok, s a legközelebbi lányhoz szólok. –Emi-chan, hozz légy szíves egy teát nekem is! –Mondom aranyos, kisfiús hangon. A többi vendég bizonyára el sem tudja képzelni, hogy én ezeknek a lányoknak az osztályfőnöke vagyok, s hogy egy év alatt annyira jó viszonyt sikerült kiépítenem velük, hogy már szinte minden rokonukat ismerem, a nevüket sem felejtem el, és még az osztálynévsort ha álmomból felébresztenek is, hibátlanul mondom el.

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Csüt. Júl. 29, 2010 4:05 am

A pincérlány nemsokkal később meghozta a finom gőzölgő teámat és letette elém.
Felemeltem a poharat és megfújkáltam párszor, majd belekortyoltam.
Ah, ez valami mennyei! - Annyira megnyugtató volt ott ülni.
- Jajj! A komolyzene klubot felejtettem mondani, ott meg zongora és hasonló, régóta ismert
hangszert használnak, nem, mint a könnyűzene klubtagok, akik gitárt, szintetizátort, és dobot akarnak. - Ez nem igazán a kérdésemre volta válasz, de jó volt azért, hogy szólt.- Hmm... Az iskolának van egy hatalmas hirdetőtáblája, amin az információk főleg a diákjaink számára vannak. A fesztivál után visszakerül a régi helyére, de most felesleges, hogy kinn legyen. Csak útban lenne a tömeg számára. Azon az összes klub , beleértve a kórust, hirdeti magát, hogy minél több újoncot toborozzon. - Mosolygott, úgy folytatta. - De ettől függetlenül is, ha megkapjátok a jelentkezési lapot év elején, csak odaírod, hogy Iskolai Énekkar, majd az osztályfőnök szépen továbbít mindent, a te jelentkezéseddel együtt, az illetékes tanár irányába. - Magyarázta el nekem az ezzel kapcsolatos szabályokat, majd hátrafordult és az egyik pincérlánynak odaszólt: Emi-chan, hozz légy szíves egy teát nekem is! - Mindezt olyan ártatlan
kisfiús hangon, hogy szinte nem is ismertem fel elsőre a hangját. Önkénytelenül elmosolyodtam ezen.
Érdekes egy tanár!
Nekem úgy tűnt, nagyon jóban van az osztályával. Ennek örültem, talán én is jól kijövök majd az osztályfőnökömmel. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem az iskola legszigorúbb tanárát fogom ki, mint az eddigi iskolámban.
Csöndesen iszogattam a teámat, majd nem sokkal később Haru is csatlakozott hozzám.
Majd amikor végeztem a teámmal kifizettem a rendelésemet és egy kis borravalóval is jutalmaztam a kiszolgálást. Amikor kiértünk a teremből egy jó nagyot nyújtózkodtam.
Kicsit elgémberedtem az üléstől.
- Hát ez jó móka volt, de nekem most mennem kell. Van egy kis dolgom, amit el kell még ma intéznem. - Egy divat magazin felkért, hogy had csináljanak velem néhány képet, így nem volt több időm az iskolában időzni.[b]

Tárgy: Re: Kita Onnanoko Shoujo Csüt. Júl. 29, 2010 2:22 pm

Amint Emi kihozta a rendelt teámat, én már fizettem is ki, nem szeretek tartozni senkinek. Alice is fizetett ekkor, majd együtt teázgattunk. Mikor végeztünk, éppen távoztunk a kávézóból, Tudtomra adta, hogy neki más dolga van, s távoznia kell. Szomorúan engedtem el, mert jó társaságnak bizonyult, de ha dolga van, akkor miért ne. Ha ide fog járni, akkor még annyiszor meg annyiszor fogom látni, hogy besokallok tőle, na jó, azt nem, mert én arra képtelen vagyok ><.
- Szia. Majd legközelebb. –Köszöntem el tőle már viszonylag távolról, s alkaromat intésre emeltem. Miután már nem láttam, meghallottam valami robajt a kávézóból, mely előtt ácsorogtam éppen. Kíváncsiságom visszahajtott, majd a benn érő látvány kicsit furán érintett. Az egyik diákom szedegette a padlóról a törött edény maradványait, melyek önkényesen felsértették a hófehér bőrt. A kicsorduló vér gyorsan szaladt végig az ártatlan ujjon, majd cseppent le, ezek után a földön landolva, mint a munka áldozata. Muszáj volt odamennem, mert önérzetem ezt sugallta. Az apró kezet az enyéim közé vettem, s megnéztem milyen mély a vágás, majd miután meggyőződtem a helyzet abszolút komolytalanságáról, odaszólok ismét valakinek. –Emi…, kérlek, rakj rá sebtapaszt! –Majd egy óvatos lökéssel hozzáirányítottam a lányt. Ők távoztak a társaságomból, míg én a tányértöredékeket kezdtem el begyűjteni, annyira óvatosan, hogy véletlen se vágjon meg. Hála égnek, nem olyan tányér volt, melyen éppen egy rendelést szállítottak, hanem már mosatlan számba menő, így senkinek nem okozott több fejtörést, és nem kell bocsánatot kérnünk egyetlen éhes embertől sem. Összegyűjtöttem az összes szabad szemmel is látható darabkát, majd egy parfist kivéve a szertárból, feltakarítottam a többi szilánkot.
- Így ni, kész…! –Szólaltam meg, mikor a kukába temettem az utolsó töredéket is, s mint valami búcsúbeszéd a papoktól, mormogtam neki, hogy: „Béke poraidra!” Mosolyogtam, mikor megláttam a hadirokkant lányt, majd egy fejsimogatással jeleztem, hogy rendben van, intettem egyet még háttal mindenkinek, majd újból elhagytam a helyet.
Az iskola területén bóklászva, figyeltem az áramló tömeget, közben néha egy-egy standnál vettem valami elemózsiafélét, melyet a további mászkálás során sikeresen elfogyasztottam. Majd a fesztivál vége után, szépen haza battyogtam, beestem az ajtón, majd ruhástól az ágyamba. Másnap még szerencse, hogy csak szombat lesz…, addig húzhatom a lóbőrt, amíg akarom, nem ébreszt fel barátnő, vagy haver, vagy igazgató a telefonnal.

ZzZzzZzzzzz…

Harumi és Alice: Tanítson meg gitározni könyörgöm!!!!

Misora- san a suli után értem jött, s sikerült majdnem kinyírnia ezzel
az inkognitómat is. Szerencsére sikerült elhitetnem új barátnőimmel, hogy a család
egyik nagyon régi és öreg barátjának temetésére megyünk azért van a limuzin is.
Miután elköszöntem tőlük beültem és leüvöltöttem a menedzserem fejét ( aki erre csúnyán lehordott) végre elindult a kocsi. Míg a stúdió felé mentünk gyorsan átöltöztem az álruhámba a kocsiban.Negyedóra kocsikázás után végre megérkeztünk a stúdióba, ahol egy új számot akartunk felvenni. Bementünk az épületbe, és éppen felmentünk volna a lifttel, amikor egy kövérkés, kopaszodó férfi rohant felénk.
- Egy üzenetet hoztam a főnöktől. Azt üzeni, hogy az új dalodhoz meg kéne tanulnod gitározni és addig amíg nem tanulsz meg, addig ezt a számot nem vehetjük fel.
Azt hittem felrobbanok.
- De miért kell nekem megtanulnom gitározni? És mi van a gitárossal?
- Az az igazság, hogy...nekem erről fogalmam sincs kisasszony! - A férfi úgy tűnt, mindjárt elbőgi magát.
- Öhm...ok, jól van, megoldom. - Mondtam gyorsan, mielőtt az úr elárasztotta volna a folyosósót.
A férfi hálásan nézett rám, majd egy köszönés kíséretében elment.
- Hát, akkor akár... mehetnénk is...- Kezdte Misora - san, és igyekezet lapos kúszásban elslisszolni mellőlem.
- Na nem, negálni asszonyom! - Ragadtam meg a menedzseremet a grabancánál fogva és visszahúztam. - Maga tudott erről?
- Mondanám, hogy nem tudtam róla...de...- Mondta és életemben először úgy láttam, mintha tényleg bánkódna.
Ezt is megértük, a komoly és mindig szigorú Misora- san szégyenli magát.
- És most mit akarsz csinálni? - Kérdezte.
- Amm... tudok valakit, aki megtaníthat gitározni, de ahhoz kell egy gitár, meg az, hogy visszavigyetek a suliba...meg hogy visszavehessem az egyenruhámat.
- Megoldható. - Mosolygott rám Misora- san és visszamentünk a kocsihoz. Miközben ment a kocsi visszavettem az egyenruhámat, közben Misora-san bement egy hangszerüzletbe és vett egy szép gitárt nekem.

http://images03.olx.hu/ui/2/66/89/27195789_2.jpg

Amikor a kocsi leparkolt a suli mellett megkértem a menedzseremet, hogy ne várjanak meg, innen egyedül is haza tudok majd menni, aztán berohantam az épületbe.
Remélem még itt van... - Gondoltam miközben igyekeztem úgy futni, hogy se nekem se a gitárnak ne legyen semmi baja.
Nem kis időbe telt, mire rátaláltam.
- Harumi-senpai!!!!! Tanítson meg gitározni könyörgöm!!!! - Még csak nem is köszöntem, de amikor ez asz eszembe jutott, gyorsan meghajoltam előtte, ahogy egy diáknak szokás egy tanár előtt. - Az életemet mentené meg ezzel!!! - Könyörgő kiskutya szemekkel néztem rá, hátha úgy még jobban sikerül érzékeltetnem vele, mennyire fontos ez nekem.[b]