Yohko

Tárgy: Yohko Szomb. Júl. 31, 2010 8:20 am

Igazi neve: Ismeretlen
Művésznév: Yohko
Nem. Nő
Kor:20
Lakhely: Tokió belváros
Foglalkozás. énekesnő
Jellem: Egy kicsit álmodozós, érzelmes, őszinte lány, nehezen barátkozik a múltja miatt. Kicsit bezárkózó típus. Nem akar mást csak énekelni mindörökké. Félve néz a világra, nem tud felejteni ezért szokták neki mondani hogy a múltban él,de állítása szerint ez az egyetlen amit nem tudnak elvenni tőle.
Kinézet: Hosszú világ érő göndör haj, általában azt viseli ami kényelmes és jól érzi magát benne de a stílusa alapjába véve punk. Illetve szereti a nagy esélyeiket, a nagy buggyos szoknyákat.

Nem sokan tudják az igazi nevem. Pár ember, de már azóta ők is elfelejtették milyen voltam amikor még nem Yohko volt a nevem. Mondd csak...te még emlékszel...a nevemre?
A múlt porai

Tokióban nőttem fől szinte egyedül. Anyám meghalt a születésem pillanatában, az apám arcát sosem láttam. 15 éves koromig az anyám nővére nevelt utána otthagyott mondván neki ott van az 5 gyereke már nem férek bele a limitbe. De most már örülök is neki, legalább nem valami tutyi mutyi ember lettem aki semmit nem tud az életről. Nem kellettek nekem szülők, az élet búsásan megtanított mindenre, főleg hogy semmiben ne bízzak, és hogy nincsenek véletlenek, vagy olyan hogy szerencse. Az iskola nem volt nagy cucc megcsináltam mert meg kellett, de ennyi. Nem élveztem csak csináltam. Nem jártak szórakozó helyekre nem szerettem őket. Viszont a zenét annál inkább. Ha tehettem mindig csak zenét hallgattam éjjel nappal, egyes unalmasabb órákon is mikor a tanár nem figyelt. És sokszor megkívántam hogy énekeltem is,főleg mikor kimentem pihenni a tokiói parkba. Volt ott egy hatalmas lombú tölgyfa, oda heveredtem le mindig. Bedugtam a fülhallgatóm és énekeltem ami épp ment. Egyik ilyen alkalommal találkoztam össze vele...veled... ott ültél a mellettem lévő fa alatt, és mikor énekelni kezdtem levetted füledről a fejhallgatódat és hallgattad az én hangomat. Végre valaki meghallotta a hangomat. Akkor azt éreztem hogy...végre nem csak egy vagyok a sok közül végre számítok valakinek...akkor végre...kellettem valakinek..
-Öm elnézést.-kocogtatta meg a hátamat, kicsit megijedtem és kikaptam a fülesem hogy megnézzem ki zargat -csak, megjegyezném hogy oltári jó hangod van.-,mondta, én meg csodálkozva bámultam rá nagy szemekkel.-elnézést a jó modorom otthon maradt, Tensai Dosu vagyok.. örvendek.-nyújtotta nekem a kezét. Csak néztem rá meglepetten majd lassan kezet fogtam vele. Akkor fogtam meg a kezét először...és utoljára...sosem feledem a minden porcikámat átjáró melegséget. És a mosolyt ahogy akkor vigyorogtál rám..
-Nem akarsz föllépni az egyik bárban, nem messze itt az egyik utcában van egy kisebb bár, ott dolgozik az egyik barátom biztos rajongnának érted.-mondta a fiú lelkesen.
http://www.animemetro.com/forum/mainuploadsfolder/Archangel_07/2010346213_Anime_boy-Ben.jpg
Rövid barna, tüskés haja volt. Átlagos pólót és nadrágot viselt, jobb kezén szögecses karkötő csillogott, a szemei pedig mint a mély óceán, elnyeltek....
-Hát nem is tudom, nem szeretem magamat kinevettetni.-mondtam.
-Dehogy nevetnek ki, kérlek, őstehetség vagy!-biztatott.
-Hát...jól van....de fogalmam sincs mit adjak elő.
-Add elő ezt.-tette a fejemre a fejhallgatóját hogy megmutassa a dalt. Az állam is leesett. Egy nagyon szép ,lehengerlő szövegű dal volt, szinte szárnyalt a lelkem mikor hallgattam egyből rajongója lettem a dalnak..amit először mutattál..
https://www.youtube.com/watch?v=sB05t8AllfM
-Tetszik?-kérdezte.
-Mi az hogy.-kaptam kedvet az ötlethez.-mikorra kell megtanulnom?
-Hát ha ma beajánllak akkor egy hét nagyjából.-mondta.
-Remek benne vagyok.-vigyorogtam boldogan. Este felé hazakísért mindenről beszélgettünk, és rájöttünk eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Mindkettőnk stílusa kicsit punkos mégis bármit meghallgatunk ami bejön ami megragad. Egy héttel később, együtt mentünk a bárba, egy szép, kék, egybe ruhát vettem föl. Hajam még az átlagosnál is hullámosabb volt, arcomon púder rúzs és szemfesték virított. Kezemen kék színű gyűrű, és karkötő. Mikor elérkezett a nagy pillanat a közönség először meghökkent, mások oda se figyelte csak ittak, vagy ettek tovább, de akik elöl ültek mind rám figyeltek. Elmosolyodtam,meghajoltam majd hozzákezdtem a dalhoz. Közben Dosu a színfalak mögött izgult értem. Igazából...csak egy valakinek énekeltem, csak azt akartam hogy az a valaki hallja a hangom, és őt szórakoztassam vele....Dosu...
Mikor véget ért a dal. Halálos, néma csend lett majd mindenki a bárba ült fölállva füttyögve kezdett el tapsolni és őrjöngtek. Nem tudták ki vagyok, igazából nem is számított csak a hangom volt a fontos. Dosu pedig ugrált örömében. Ezek után minden éjjel fölléptem. És egyre jobban ismerté váltam ,egyre több dalt adtam elő, egyre nagyon lett a színvonal és az elvárás. De mindvégig csak az járt a fejemben ha Dosu hallja a hangom, nekem mindegy..
Egyszer egy rajzot adott nekem, ha majd CD-m lesz akkor ez legyen a borító , a művésznevemet is szépen rárajzolta Yohko...
Egy nap egyedül mentem a bárhoz aznap este, elég hideg volt így egy hosszú, fekete kabát volt rajtam ami eltakarta az alatta csillogó toppom. Dosut fürkésztem azt ígérte eljön, ha ő nem jön el... ha nem jön el akkor nincs értelme föllépnem , nincs értelme hogy itt legyek, ki miatt legyek itt.. De sajnos muszáj volt hogy pénzhez jussak..és nem akartam csalódást okozni senkinek sem, lehet közbejött neki valami de biztos azt akarná föllépjek. Két héten keresztül hírét se hallottam és borzalmasan aggódtam. A második hét szombatján kimentem a parkba ott találtam Dosut megörültem neki.
-Dosu, csakhogy végre láthatlak!- öleltem át,de ő két másodperc után eltaszított magától.-mi az mi a baj?-kérdeztem tőle.-hol voltál az elmúlt két hétben aggódtam miattad, és vártalak hogy gyere el megnézni.
-Nem érdekelsz többé..-mondta.-nem ...nem értettem..mi ez az egész..- mostantól rám ne számíts...összeköltözöm a barátnőmmel...soha többé nem láthatjuk egymást..-mondta ridegen.-soha nem kedveltelek, és nem volt rád szükségem, erről ennyit....szia...-mondta majd elindult ki a parkból. A hideg, téli szél meglóbálta a frissen lakkozott hajamat...A hó..lustán kezdett el esni a fehér felhőkből.
-DOSUUUU!!!-kiáltottam utána, majd utána is futottam és átöleltem.-mi az hogy soha nem kedveltél, akkor miért akartad hogy föllépjek, mi ez az egész ez nem te vagy!! ÉBREDJ FÖÖL!!-kiáltottam de....lehámozta a kezeimet magáról...és elment...elment és otthagyott magamban a hóesésben.
~Ez nem lehetett Dosu ez csak valami tévedés ez nem ő volt ez....-gondoltam..de igen ez ő volt.... soha többé nem láttam őt...de élénken él minden vele töltött este, minden dal amit mutatott nekem, minden találkozás minden emlék az enyém amit nem vehetnek el tőlem...soha...
Azóta is föllépek abban az aprócska bárban, az álmomat dédelgetve.....hogy majd egy nap egy hatalmas színpadon az első dalt amit mutatott fogom énekelni...és ő ott lesz az első sorba és ugyan úgy fog mosolyogni ahogy régen....ahogy első nap rámosolyogott..
Lassan halványul elmémből az arca..lassan elnémul a hangja...de..egy valami örökre megmarad szívemben...az illatod mely mindig körüllengett olyan kedvesen olyan édesen mikor átöleltél minden éjjel...Dosu.,..várni fogok rád...hogy ismét halld a hangom.
Mondd csak Dosu...emlékszel még a nevemre?..

Tárgy: Re: Yohko Szomb. Júl. 31, 2010 11:04 pm

Nos kezdjük először a rosszakkal. Jó pár helyesírási hiba, ami mondjuk csak akkor fedezhető fel, ha nagyon alaposan olvas az ember. Számomra kicsit túl sok benne a "..." még akkor is ha ezzel érzelmeket akartál éreztetni. Maga a történet nekem egy kicsit rövidke, az elején elég gyorsan lerendezed az életedet, engem azért érdekelt volna, hogy hogyan éltél meg gondviselő nélkül. Összességében azonban épp egy hajszál választ el attól, hogy elfogadjam, ezért azt mondom mégis csak elfogadom, megelőlegezve neked, ha cserébe később amikor lesz időd/kedved az elejét kicsit részletezed. Biztos vagyok benne, hogy jól fog menni, mert egyébként jó a munkád. Már csak az van hátra, hogy elkészítsd az adatlapodat! Kezdő tőkéd:100 000 Yen.

» Yohko