Kaja, találkozás, barátság.

Unottan terültem el a kanapémon a TV elött. Össze-vissza kapcsolgattam a csatornákat, hogy valami normális műsorra leljek. Ez igazából amolyan lekötő tevékenység volt, mivel nem tudtam eldönteni mit csináljak. Egyik pillanatban azt éreztem írni kéne, másikban aludni, harmadikban sétálni míg végül a TV elött kötöttem ki. A szemeim már leragadtak alig láttam el a fényes dobozig amikor egy nagy dörrenés riasztott föl a félálomból. Úgy megkondult a hasam mitnha pisztoly dörtült volna. Lassan fölültem majd gondolkozni kezdtem. ~Enni kéne valamit, de mit?~ kérdeztem magamtól. Kimásztam a hűtőig de az a hasamhoz hasonlóan csak úgy kongott az ürességtól. Megittam egy pohár vizet, majd visszafelé vettem az irányt. Ekkor kacsintott rám a konyhapulton a pénztácám. Lerobbantam mellette és percegik bámultam gondolkodva. Majd mobilhoz kaptam meg egy szórólaphoz.
-Halo Joukai pizzeria? Igen, pizzát szeretnék rendelni. Teljesen mindegy milyen feltét van rajta csak finom legyen. a cím:-elmondtam az adatokat majd visszavágtam magamat a TV elé. Már ismét szundítottam volna el amikor megcsörrent a csengőm. Mikor kinyitottam. Egy piros Baseball sapkás fiú állt elöttem. Nagyon aranyos és elegáns egyenruhában. Most valahogy csak a pizza illatára koncentráltam, nem szerettem a váratlan érzéseket...

A nap már a végéhez közeledett, ezért azzal a reménnyel suhantam be a hátsó ajtón, hogy mára már nem lesz több szállítani valóm. Legszívesebben már tüzes csíkot húzva magam után, rohantam volna hazafelé. Már éppen készültem lekapni a fejemről a sapkám, mikor előttem termett az öreg, kezében öt dobozzal.
- Billie! Nyomás vissza a táltos paripádra, és vidd ki ezeket! 20 perced maradt! – azzal a kezembe nyomta a pizzákat és visszament a kemencéjéhez.
- Óóh, igazán, köszi! Hogy annak a s*ggét nyaldosnád ki, akinek kettő anyja van! – morgolódtam. Ám tudtam, hogy nem szabad soká időznöm, mert különben bajba kerülök. Az pedig a legkevésbé sem kellett, hogy repüljek innen.
Kirohantam, a csotrogány céges robogóra rögzítettem a dobozokat, majd izzítottam a kicsikét. Ez az egy szerencsém volt, hogy nagyjából egy helyre szólt az összes pizza kivéve egyet. Szidtam is azt az egyet, aki ilyenkor találta, ki hogy egy olasz specialitás kell neki. Nem volt elég, hogy az időm vészesen fogyott, még két különböző helyre is kellett mennem.
- Szívás ez a munka, de azért nem is olyan rossz. – odarántottam a gáznak.
*
Lemertem volna fogadni, hogy egy kockafejű idiótának jutott eszébe pizzázni ilyenkor. Lelki szemeim előtt meg is jelent egy túlsúlyos tini, aki naphosszat csak az online sz*rságaival képes törődni.
Kissé keserűen léptem az ajtóhoz. Egy pillanatra rátekintettem a karórámra, és örömmel láttam, hogy bizony volt még kerek négy percem. Elégedetten mosolyra húztam a szám, ami menten leolvadt róla, mikor megnyomtam a csöngőt.
Várakozásaimmal ellentétben egy göndör hajú lány nyitott ajtót.
- Napot, estét, vagy ahogyan tetszik! Meghoztam a pizzát. – bal kezemmel a dobozt nyújtottam a lány felé, míg jobb kezemmel már a pénzt vártam. Elvégre a számla ott virított a doboz tetején.

- Napot, estét, vagy ahogyan tetszik! Meghoztam a pizzát-jelentette be a fiú. A számlát megláttam a doboz tetején. Levettem, megnéztem , az összeg stimmelt így kivettem annyi pénzt a tárcámból és a kezébe nyomtam.
-Kössz.-dobtam oda ridegen,majd rávágtam az ajtót. Visszamentem a TV elé bámulni azt. Lehet több kedvességgel is mondhattam volna azt a "kössz-t", mivel, végülis neki köszönhetem hogy nem haltam éhen. Reméltem hogy még összefutok vele hogy elnézést kérjek ezért. Vágülis, nem lehetek ennyire undok minden férfival,csak azért mert férfi..

Meglepő módon a lány a pontos összeget nyomta a kezembe. Ezért hálás is voltam neki, hiszen utáltam a visszajáróval kínlódni.
-Kössz. – vágta a fejemhez ridegen, majd reflexből rám vágta az ajtót, mintha csak egy kupac sz*r lettem volna az ajtaja előtt.
~Semmirekellő p*csa! Egy az egyben olyan, mint Hogyishívják! Ez is el van szállva magától…
Hidegvérrel zsebre vágtam a pénzt, majd mély levegőt vettem. Lassan kifújtam az elhasznált levegőt. Végül pedig lehúztam a sliccem, és megtiszteltem azt a nyamvadt ajtót egy felirattal, ami természetesen a „Jos” volt.
Dolgom végeztével felpattantam a robogómra, s kegyetlenül kínozva a kis motorját elhúztam a fenébe. Siettem visszafelé, hiszen mára már végeztem. Ennyi volt, kifújt!

Tunny… Tunny már megint a nyakamba vart, egy helyet, amit mindenféleképpen meg kell néznem, ha már egyszer itt lakok. Semmi kedvem nem volt a töketlen alakok közé berombolni, de barátom kitalálta, hogy mindenféleképpen abból a kocsmából akar reggelit. Hiszen ott van a város legjobb hamburgere. És mivel én voltam a mai napon a reggeli felelős, sőt csak délután dolgoztam, ezért nem volt menekvésem. Igaz voltak fenntartásaim a kocsmai kajával kapcsolatban, de azokat inkább megtartottam magamnak
Felkerekedtem, hogy megkeressem a megadott cím alatt megbúvó helyet, ami nem is tartott sokáig. Kifejezetten meglepően fogadott a hely vadnyugatias összképe. Eredetileg, valami harmatos japán kocsmára számítottam, ahol a nyálas taknyok múlatják az időt, de nem! Ez bizony egy amerikaias hely volt. Örültem is, hiszen mégiscsak egy szelet volt az otthonból.
Oda rallyztam a pulthoz, ahol meglepve vettem észre, hogy maga a pultos sem idevalósi. Igaz ezt nem firtattam, inkább kértem azt a legendás hamburgereket.
Vártam, s vártam, mikor a pult túlsó végében egy ismerős alak jelent meg. A lány arca ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan. Elvégre naponta egy rakás emberrel találkozom, nem emlékezhetek az összesre. Nem is érdekelt, nem is akartam foglalkozni semmivel, csupán a saját dolgommal.

Elgondolkodtam hogyan tudnék neki visszavágni, de egyenlőre higgadtan zuhantam le az egyik székhez a pultnál. Rendeltem a szokásos hamburgert meg baracklevet és elkezdtem enni. A fiú néha néha rámnézett, nyílván ismerős votlam neki, vagy azt várta mikor harapom le a fejét. Két falat közt nem bírtam tovább.
- Ne nézz rám úgy mint aki nem tudja mit cisnált.-vágtam oda hozzá, mire nagy szemekkel rám nézett.-igen te, jól elvégezted a dolgod az ajtóm elött nem mondom.-modntam mérgesen.-mindenesetre.-halkultam el.-én tehetek ról hogy felhúztalak, ne haragudj.-mondtam sajnálva a tegnapi viselkedésemet.

Velem szemben Jimmy törölgette a poharakat egy ruhával, bal oldalamon pedig Sobrante ült, pont úgy, hogy eltakarja előlem a beképzelt tyúkot.
~Mondd csak, mégis mihez akarsz kezdeni most? Nem úgy tűnik, mintha a banda beindulóban volna…
~Ami késik, nem múlik, csak sohasem szabad feladni egy pillanatra sem!
~Hagy az egészet a fr*ncba! Inkább szedd össze az utca elveszett lelkeit és légy a vezetőjük, mint anno én!
~Ne add fel a csatád, ami lassan, de a győzelembe tart! Lehet, hogy most még egy koromfekete szobában ücsörögsz, de ha figyelmesen körbetekintesz meg fogod látni azt a fénysugarat, amit keresel! És ha megvan, akkor már csak utána kell ásnod!
Időközben a liba nekilátott károgni, mint valamiféle varjú. Ám hiába jártatta a száját, mert annyira sem méltattam, hogy egy betűjére is figyeljek.
~Pokolba is! Miféle kiszolgálás ez?! Többet érne szétrúgni azoknak az idiótáknak a s*ggét, mint itt elpazarolni az időt!
Jimmy földhöz vágta a poharat, majd hátraviharzott. Nagy volt a kísértés, hogy kövessem, de mégsem tettem. Nagy küzdelmet vívott bennem a régi önmagam és az új, és a győztes kiléte még ismeretlen volt. Sobrante is felállt, s az ajtóhoz ballagott, még visszaintett, és eltűnt a szemem elől.
- Én tehetek arról, hogy felhúztalak, ne haragudj. - hasított belém a lány beszédének vége.
Hirtelen emlékek hada rohanta meg a fejem, s már tudtam is, hogy ő kicsoda. Ő volt az a rendelő, akinek az ajtaját tegnap jutalomból megtiszteltem. Egy önelégült mosoly telepedett az arcomra, majd halkan tapsoltam kettőt.
- Ezt dobta a gép. – válaszoltam ridegen, miközben felé sem néztem.

Ahogy a fiúhoz beszéltem úgy vettem észre a füle botját se mozdítja, lehet nem is hall engem, mert nem is akar.
A fiú tapsolt kettőt- Ezt dobta a gép.-válaszolta ridegen közbe rám se nézett.
-Eléggé kivoltam tegnap este, elég nagy írói válságban szenvedtem, de ennyire azért még se kellett volna kómásnak lennem.-vigyorogtam.-tényleg bocs,meg, gondolom neked sem volt gördülékeny napod, azt az eget de sokat pofázok..^^" meghívhatnálak valamire engesztelésül?-kérdeztem, reménykedve a kellemes válaszban

-Eléggé kivoltam tegnap este, elég nagy írói válságban szenvedtem, de ennyire azért még se kellett volna kómásnak lennem. Tényleg bocs, meg gondolom neked sem volt gördülékeny napod, azt az eget, de sokat pofázok… meghívhatnálak valamire engesztelésül?
Szavait hallva egy gúnyos mosoly kúszott az arcomra. Ez is egy tipikus tucat nő… Az ilyenekkel ki lehetne kergetni a világból. Rémes volt ennek a fajtának minden megmozdulása.
~Mégis mi a fr*ncot jelentsen ez?! Mi az, hogy ez a csürhe képtelen gyorsabban dolgozni?! A fejedbe húzom a sörösládát marha!
Szerencse, hogy Jimmy őrjöngését és csörömpölését csak én hallottam. Ám igazat adtam neki, egy vackak hamburgert fele ennyi időbe sem tart összedobni odahaza. Bár, ha tényleg olyan jó, mint ahogy Tunny állította, akkor lehet, hogy a jó munkához idő kell, alapon dolgoznak.
- Amint hallom te is az a fajta vagy, aki csupán utólag tud okos lenni… - válaszoltam, miközben az előttem lévő söralátéttel kezdtem játszadozni. – És az igazat megvallva csak egy átlagos napom volt… Nem volt benne semmi túl rossz. Csak olyan kedvem volt. – kicsit kuncogni kezdtem. – Ha pedig valamire tényleg meg akarsz hívni engesztelésül, akkor ne kérdezősködj, hanem cselekedj! – tekintetemmel egy pillanatra sem tiszteltem meg a lányt, végig a söralátét birizgálása kötött le.

- Amint hallom te is az a fajta vagy, aki csupán utólag tud okos lenni… mondta, majd egy söralátéttel kezdett el játszadozni, egy pillanatra se nézett rám.-És az igazat megvallva csak egy átlagos napom volt… Nem volt benne semmi túl rossz. Csak olyan kedvem volt. -mondta kuncogva.-Ha pedig valamire tényleg meg akarsz hívni engesztelésül, akkor ne kérdezősködj, hanem cselekedj! -mondta. A hangjában éreztem hogy nem nagyon kedvelhet, sőt a borzalmas magyarázatommal csak méginkább rontottam a helyzeten.
-*biztos egy hülye libának tart, hogy a fene enné meg*-gondoltam magamba miközbe arcifejezésem mint aki citromba harapott volna úgy festett körübelül.
-Hát, mit szólnál ha egyel több hambit vinnél el?-kérdeztem tőle, vigyorogva, hátha megváltozik a rólam alkotott képe, de már nem reménykedtem nagy hangulatvátozásba.-amúgy, megkérdezhetem, mi a neved?

-Hát, mit szólnál, ha egyel több hambit vinnél el?
Jimmy a verejtékező homlokát törölgetve bukkant fel újra a pult mögött. Arckifejezése egyszerre árulkodott elégedettségről, és dühről.
~Huh, ezek a bentiek… Elképesztő egy népség. Odahaza az ilyenért már a kezüket is levágták volna, de itt… Itt ez a módi. Bah! És ez a tyúk? Mégis mit képzel magáról?! Nem vagy te egy földönfutó, akinek mások támogatásából kell megélnie! Az hogy pizzafutár vagy, még nem azt jelenti, hogy csóró vagy! Ha az ő helyében lennék már a pofámról is leégett volna a bőr.
Jimmy ezt követően egy poharat vágott a lány fejéhez, ami szimplán átszáguldozott a fején. Ekkor hálát is adtam annak, hogy barátom csupán a nem egészen tiszta képzeletem szüleménye.
- Amúgy, megkérdezhetem, mi a neved?
A kérdés kissé meglepett. Igazából nem is tudtam, hogy a csaj mit akar tőlem ezek után. Tegnap még egy darab kutyasz*rt is többre tartott nála, ma meg pofátlan módon esdekel a bocsánatért. Sőt még magára is ölti a Jóságos szerepét.
~Ez is biztosan valami kulákja, akinek bejött az élet…
- Joel. – válaszoltam tömören, miközben már az ujjaim között pörgettem az alátétet. – Bár nem tudom, hogy miért érdekel… De mindegy is.