A "Devil Mary Cry" ivó

/A hercegnő és a koldus találkozása/

Beléptünk az ivóba, ahol szokás szerint kellemes félhomály uralkodott, a levegőt pedig nyugatias hangulatú füstölő édeskés illata telítette meg. Beljebb mentünk, benn teljesen nyugati stílusú ivót láthattunk. Egy hosszú pult ami szinte pont úgy nézett ki mindd az italok elrendezésében mint az egyéb poharaok és tárgyak sorrendjében mint egy vadnyugati fogadóban. Mögötte ott ült egy széken lábát feldobva, újságot olvasva egy közpékorú, enyhén borsotás férfi, hófehér hajjal. Mikor bejöttünk rám sem nézett, de fél kezét felemelve köszönt.
- Szia Kazuma! Rég láttalak. Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettél. - odamentem és mosolyogva szabadkoztam.
- Ugyan dehogy csak most nagyon sok volt a munkám.
- És ki ez a szép kis hölgy - mikor meglátta Lizzie-t még az újságot is letette és fel is állt, hogy kezet csókoljon neki mint valami angol úriember - üdvözlöm kisasszony az én kis szerény otthonomban.
- Lizzie, ő Dante, ővé ez a hely, Dante ő Lizzie, ma ismertem meg.
- Részemről a szerencse, hölgyem - mondta és visszaült - gyakrabban hoszhatnál erre ilyen szép lányokat! - mondta amire én csak felnevettem míg elindultam az asztalok felé.
- Majd ha kell valami kijövök érte - mondtam és elindultam a szokásos asztalomhoz. A helyiségben kilenc asztal volt különféle elhyelyezésben, az én kedvencem egy négyszemélyes kis asztalka volt egy falmélyedésben sarokülővel. Volt még benn továbbá egy billiárdasztal, egy régi zenegép amiben jobbnál jobb punk, rock és metálnóták voltak. Leültem az asztalhoz, de előtte hellyel kínáltam Lizzie-t.
- Nos erre a helyre gondoltam, szeretek itt lenni a park után a kedvenc helyem.

Három megálló szaladt el mellettünk, a negyediknél szálltunk le. Elhagytunk egy utcát, majd egy sikátorba fordultunk. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán ki akar rabolni vagy egyéb orv, vagy perverz szándékai vannak, de ez a gondolat amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt. Egy lépcsőn vezetett le, majd egy kiálló falrészt megkerülve egy ajtó elé jutottunk. Egyszerű, kopott ajtó volt, hullámos üveggel, de felette felirat hirdette, hogy ez a „Devil may cry” nevű hely.
Odabent kellemes félhomály takarta a pultot, a mögötte terpeszkedő italos szekrényt, és a széken olvasgató fehér hajú férfit, aki talán a tulaj lehetett. Fel se nézett a kezében tartott újságról, csak fél kezét emelte fel köszönésképpen, ebből láthattam, hogy a fiú nem hazudott, tényleg törzsvendég lehet errefelé.
- Szia Kazuma! Rég láttalak. Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettél – mondta a férfi.
Kazuma mosolyogva szabadkozott.
- Ugyan, dehogy, csak most nagyon sok volt a munkám.
- És ki ez a szép kis hölgy? – kérdezte a férfi, kipillantva az újság mögül. Automatikusan körülnéztem, a szép kis hölgyet kutatva, de az ivóban senki nőnemű lény nem tartózkodott rajtam kívül. A férfi eközben felkelt és kezet csókolt – pont úgy, ahogy az általam játszott színdarabokban szokták a nemesek a főrangú hölgyekét. – Üdvözlöm, kisasszony, az én szerény kis otthonomban.
- Lizzie, ő Dante, övé ez a hely, Dante ő Lizzie, ma ismertem meg.
Ha szoknya lett volna rajtam, pukedliztem volna a fickónak. Ám mivel farmernadrág volt rajtam, csak vigyorogtam.
- Részemről a szerencse, hölgyem - mondta és visszaült - gyakrabban hozhatnál erre ilyen szép lányokat!
Kazuma felnevetett és az asztalok felé indult, közben vetette hátra a válla felett.
- Majd ha kell valami, kijövök érte.
A félhomályos helyiségben kilenc asztal unatkozott, Kazuma egy négyszemélyes felé szlalomozott, hellyel kínált, majd lehuppant szemben velem.
- Nos, erre a helyre gondoltam. Szeretek itt lenni, a park után a kedvenc helyem.
Bólintottam, és körülnéztem. Nem messze tőlem egy régi zenegép ácsorgott, egy biliárdasztal társaságában. Valahol füstölőt égethettek, kellemes illata a fejembe szállt és elbágyasztott.
- Igaz. Nekem is tetszik. Csak most kicsit üres… - végigjártattam a tekintetem az asztalokon. – Na nem mintha zavarna… épp elég volt a nyüzsgésből. Mióta jársz ide?

- Igaz. Nekem is tetszik. Csak most kicsit üres… Na nem mintha zavarna… épp elég volt a nyüzsgésből. Mióta jársz ide?
Én is körbenéztem, rajtunk kívül csak egy szunyókáló férfi volt aki vendégként tartózkodott itt. Most, hogy így belegondolok nem emlékszem, hogy hat embernél több valaha is lett volna egy időben ezen a helyen. Megvontam a vállamat.
- Valóban üreske, nem is tudom miért, de én akkor is szeretem. Mióta is ... - komolyan el kellett gondolkoznom, mostanság egybefolytak a napok, nem voltam abban sem biztos, hogy ma épp mijen nap is van. Hümmögtem egy sort majd lassan böktem ki - körülbelül fél éve lehet, de öt hónapja biztosan. Bár az utóbbi két hétben nem volt időm lejönni.
Inkább gyorsan abbahagytam az agyalást a végén még bajom lesz. A kezem már automatikusan karmolt volna rá az italomra mikor feltűnt, hogy még nincs is.
- Kérsz valamit inni? Mit hozzak?

- Valóban üreske, nem is tudom miért, de én akkor is szeretem. Mióta is ... – elgondolkodott egy kicsit, de kibökte - körülbelül fél éve lehet, de öt hónapja biztosan. Bár az utóbbi két hétben nem volt időm lejönni.
Kezével oldalra nyúlt, de csak légüres teret ért. Azonban, hogy mit keresett, csak a következő kérdéséből tudtam meg.
- Kérsz valamit inni? Mit hozzak?
Hát… nem voltam alkoholos fajta. Ross sohasem engedte, hogy igyak, mert attól tönkremegy az imidzsem. Sosem kóstoltam alkoholt, de most feltámadt a lázadó énem.
- Legyen mondjuk… - "nem víz csapból, és nem is tej, vagy málnaszörp, eszedbe se jusson", vigyorogtam magamban – egy kis bor. Nekem az is elég egyelőre – mosolyogtam, majd Kazuma elment az italokért. Várakozás közben a zenegéphez mentem, és megpróbáltam beüzemelni. Hamarosan sikerült egy szolidabb rockzenét lejátszatnom vele. Időközben az italom megérkezett Kazumával egyetemben.
- Köszi – mosolyogtam, lezuttyantam vele szemben, és az italba kortyoltam. Fanyar íze egyáltalán nem tetszett. – Az igazság az, hogy sosem ittam még alkoholt. - vallottam az engem figyelő fiúnak - És nem is nagyon tetszik az íze – piszkáltam a pohár szélét. – Sebaj, egyszer mindent ki kell próbálni… Amúgy, hogy találtál el ide? Hozott valaki, vagy talán csak kódorogtál? - hirtelen nem jutott jobb az eszembe.

- Legyen mondjuk… - gondolkodott el – egy kis bor. Nekem az is elég egyelőre - bólintottam majd kimentem Dante-hez és kértem tőle egy pohár bort, meg egy doboz citromos sört magamnak. Mire vissza értem Lizzie beüzemelte e zenegépet, egy könnyed kis rock számot, amit még nem is hallottam, úgyhogy érdeklődve füleltem a számot és közben szinte láttam magam előtt a basszus gitár tab-ját. Lehuppantam és eléraktam a poharat.
- Köszi
Kinyitottam a sörömet és miközben jó nagyot kortyoltam belőle figyeltem, hogy neki, hogy ízlik a bor. Arcán a torzulás az mutatta, hogy nem igazán amin jót mosolyogtam.
– Az igazság az, hogy sosem ittam még alkoholt. És nem is nagyon tetszik az íze. Sebaj, egyszer mindent ki kell próbálni… Amúgy, hogy találtál el ide? Hozott valaki, vagy talán csak kódorogtál?
- Hát igazság szerint egyik sem. Vagyis ahogyan nézzük. - felemelkedem ültemből és körülnéztem. A félhomályban kerestem, hogy most hogyan vannak elrendezve az asztalok, majd megtaláltam nagy nehezen amit kerestem. Három asztalra böktem sorban.
- Látod azt a három asztalt? Azokat én csináltam. Mikor asztalosként dolgoztam, a tanítóm ennek a három asztalnak az elkészítését adta nekem az utolsó próbaként. Aztán nekem is kellett elhoznom őket és azóta megtetszett a hely.

- Hát igazság szerint egyik sem. Vagyis, ahogyan nézzük – felemelkedett egy kicsit, és körülnézett. Egy pillanatra attól féltem, hogy zavarba hoztam, és itt akar hagyni, ám csak rábökött három asztalra.
- Látod azt a három asztalt? Azokat én csináltam. Mikor asztalosként dolgoztam, a tanítóm ennek a három asztalnak az elkészítését adta nekem az utolsó próbaként. Aztán nekem is kellett elhoznom őket és azóta megtetszett a hely.
Szemügyre vettem az asztalokat, majd a készítőjüket.
- Azt hittem, csak a gitározás az életed, de tévedni emberi dolog – vigyorogtam zavartan. - Szóval eredetileg asztalos lennél?

- Azt hittem, csak a gitározás az életed, de tévedni emberi dolog. Szóval eredetileg asztalos lennél?
Belekortyoltam a sörömbe majd kicsit zavartan vigyorogtam.
- Nem igazán. Tudod én elég sokmindennel foglalkoztam eddig, mindig azt csináltam amit csak kaptam. Ebből kifojólag, mégha nem is vagy olyan okos fajta, de sok szakmát tudhatok magamnak. Másfél évvel ezelőtt dolgoztam asztalosként. Jelenleg egy műhelyben dolgozom, különféle elektronikai tárgyakat veszünk, adunk javítunk.
Egy pillanatra elhallgattam, elgondolkodtam és csak a zenére figyeltem ami a zenegépből jött. Szinte láttam magam előtt a gitáromat, hogy hogyan is kell lefogni a hangokat...
- Tényleg és te most jelenleg mivel foglalkozol?

Belekortyolt a sörébe, majd zavart vigyorral felelte.
- Nem igazán. Tudod, én elég sok mindennel foglalkoztam eddig, mindig azt csináltam, amit csak kaptam. Ebből kifolyólag, még ha nem is vagy olyan okos fajta, de sok szakmát tudhatok magamnak. Másfél évvel ezelőtt dolgoztam asztalosként. Jelenleg egy műhelyben dolgozom, különféle elektronikai tárgyakat veszünk, adunk, javítunk.
Egy pillanatra elgondolkodott, majd ő kérdezett.
- Tényleg, és te most jelenleg mivel foglalkozol?
Kicsit zavarba jöttem ettől a kérdéstől, de őszintén válaszoltam:
- Hát… mostanában inkább munkát keresek. Nemrég volt egy balesetem, és sokáig kórházban voltam, most szabadultam el onnan. Jó lenne, ha visszaállhatnék a színpadra, de mostanában inkább valami újat akarok kipróbálni. – meséltem. – Amúgy, miben vagy még jártas?

Kicsit zavarba jött a kérdésemtől amit nem értettem igazán.
- Hát… mostanában inkább munkát keresek. Nemrég volt egy balesetem, és sokáig kórházban voltam, most szabadultam el onnan. Jó lenne, ha visszaállhatnék a színpadra, de mostanában inkább valami újat akarok kipróbálni. Amúgy, miben vagy még jártas?
- Valami újat? Van már elképzelésed? Hátha segíthetek, hisz rengeteg mindenhez értek még. Mint mondtam tudok gitározni, kidobó is voltam valamikor, voltam pincér, értek az autókhoz, a takarításhoz, a fuvarozáshoz és egy kicsit a főzéshez is.
Mosolyogtam majd ittam. Ahogy egyre többet beszélgettünk és egyre többet néztem a lányt kezdett megtetszeni. Eddig is szép volt már mikor megláttam, de egyre jobban kedvelem is.