Miya Saiton

Név: Miya Saiton
Nem: nő
Kor: 20
Foglalkozás: részmunkaidőben egy bár énekese
Jellem: Egy bolondos, életvidám, cserfes leányzóról van szó, aki nem fél kimondani, amit gondol, egy szóval, ami a szívén az a száján. Életerejének fő forrása, hogy a körülötte lévők boldogok legyenek. Azonban sajnos elég heves vérmérsékletű és nem éppen a türelem a fő erénye. Legtöbbször először cselekszik, aztán gondolkodik, ezért sokszor bajba is kerül. A világ legnagyobb láncdohányosa, bár már szeretett volna leszokni róla. Mindene az éneklés, vágya, hogy egy saját bandában énekelhessen.
Kinézete: Hosszú derékig érő, göndör, vörös haja van, éppen aktuális hangulatához változó szeme, ami alapjáraton szürkéskék. Kortársaihoz képes magas, vékony testalkatú, bő dekoltázzsal rendelkezik. Sok piercingje szintén feltűnővé teszi. Rettentően pillangó mániás ezért az összes ruhadarabján megtalálható, amiket saját maga készít. Minden ruhája egyedi darab, amiket általában egyszer max kétszer vesz fel, viszont a rengeteg cipője körül mindig csak egy magas sarkú, kötős fekete szandált hord, amit a bátyjától kapott.

Előtörténet:

Hollandiában születtem, Amsterdamtól 60-kmre Haarlem-ben, mivel édesapám holland. Édesanyám japán és épp körúton volt az akkori cégének egyik projektje kapcsán így ismerkedtek meg Amsterdamban édesapámmal, szerelem volt első látásra. Előttem született a bátyám Hiro, apa minden vágya volt, hogy az első szülöttje fiú legyen hát meg is kapta, mégis én vagyok az ő kicsi szeme fénye. Gyerekkorom nagyon kiegyensúlyozott volt, hiszen a családom jó módban élt/él, apám egy technológiai cég feje, anyám, meg amivel csak tudott foglalkozott, de eredeti szakmája kutatás-fejlesztés volt. Mindig mindenem megvolt, semmiben sem szenvedtem hiányt. A családom szerető és összetartó, nagyon sok helyen jártam, rengeteg élménnyel gyarapodtam.
Már óvodás koromban kiderült, hogy nagyon kreatív vagyok és elég nagy a művészi hajlamom, főleg a rajzolás és a zene terén. 5 éves korom óta jártam zongora és gitár órákra, ezért zenei téren elég nagy tapasztalattal rendelkezek.
Általános iskolában a bátyám két évvel felettem járt, és bár ő a matek, fizika zseni a családban én a humán tantárgyakban jeleskedtem. Így is volt jó, mert kiegészítettük egymás, én korrepetáltam irodalomból és történelemből, ő meg engem matekból és fizikából. A bátyámmal teljesen össze voltunk nőve, a két év korkülönbségünk ellenére az ő társaságába jártam, a velem egykorúakból csak pár lány volt nagyon jó barátnőm, a többsége inkább fiú volt. Alsó tagozatos koromba bekerültem az iskolai kórusba, ahol szoprán hangommal elbűvöltem az énektanárt és rengeteg versenyre és fellépésre jártunk. Akkor már tudtam, erre születtem, ezt kell csinálnom.
Serdülő lány voltam betöltöttem a 15. életévem, elég csinos és feltűnő személyiség voltam, mert egyedi öltözködésemmel és már akkor meglévő orrpiercingemmel felhívtam magamra a figyelmet. A bátyámnak meg is gyűlt a baja az utánam koslató fiúk miatt.
Hiro bandája punk-rock stílusban játszott, és időnként beszálltam egy-két fellépésüknél énekesként, akkor ott annyira magával ragadott ez a stílus, hogy ilyen dalokat kezdtem el írni és meg tanultam a basszusgitáron is játszani.
Mikor 16 éves lettem és kezdtem volna a középiskolát, édesanyám úgy döntött, hogy visszamegy Japánba és megnyitja a saját teaházát, ezért nekem döntenem kellett, hogy apával maradok és Hollandiába tanulok tovább, vagy Japánba megyek, és anyuval ott kezdem el az új életem. Sokan nem értették meg nekem ez mekkora trauma hisz 16 éven keresztül Hollandiába éltem a boldog családommal és egyik percről a másikra életem egyik legnehezebb döntését kellett meghozzam. Nem is azzal lett volna gond, hogy nem tudom a nyelvet, hiszen kicsi korom óta mind a két nyelvet tanultam és anyanyelvi szintem ismerem a hollandot meg a japánt is, ráadásul folyékonyan beszélem az angolt is, csak az a gondolat hogy elválasztanak a bátyámtól a szívembe szúrt.
Még is úgy döntöttem anyával megyek és felfedezek egy másik világot, ami tele van meglepetéssel és izgalommal.
Tokio a lehetőségek városa, mikor megérkeztünk csak ámultam össze-vissza milyen fantasztikus egy kultúrájuk van a japánoknak. Édesanyám sokat mesélt az itteni életéről és az egész világot bejártuk együtt a családdal, mégis Japánban egyszer sem jöttünk. Mikor megkérdeztem anyut miért, mindig csak egy kitérő választ adott: „Mert lezártam a múltat” Csakhogy ezzel a mondatával még több kérdést vetett fel bennem és folyton azon agyaltam vajon mi történhetett. Ezért sem értettem miért is akar anya olyan hirtelen ideköltözni és itt nyitni teaházat. Mondjuk erre sem kaptam konkrét választ. Ezért is döntöttem amellett, hogy anyával jövök.
Anya családja nagyon gazdag volt, bár nekem kicsit sznobok voltak, náluk igazán semmit sem lehetett csinálni, mert szabályellenes, még szerencse, hogy nem oda költöztünk, hanem külön lakást vettünk a belvárosban.
Itt kezdtem meg a középiskolai tanulmányaimat egy gimnáziumban, és megismerkedtem a japán kultúra minden egyes részletével. Itt is, mint Hollandiában énekeltem az iskolai kórusban, és zene meg rajz klubbot is vezettem. Az itteni emberek eleinte furcsán néztek rám a vörös hajam és a szürkéskék szemem miatt, de ettől függetlenül rengeteg barátot szereztem. Az egyedi öltözködésemről már nem is beszélve, hisz egész általános iskolás korom óta saját magam varrtam meg minden egyes ruhámat és ez a mai napig nem változott.
Persze nagyon hiányozott a bátyám, és az ottani baráti társaságom, viszont úgy éreztem ebben a városban találhatom meg önmagam.
Egész könnyen leérettségiztem, a tanulmányaimmal sosem voltak gondok, a tanárok szerettek, mert mindig is szerettem magamból kihozni a maximumot.
Érettségi után jelentkeztem a Koizumi George Művészeti Egyetemre, ahova azonnal felvettek varrástechnika szakra, emellett a zene szakra is. Ekkor tájt kezdtem el különböző bárokban énekelni, és rendelésre ruhákat varrni, hogy legyen saját pénzem, bár nem mintha szükségem lett volna rá, hisz anya teaháza remekül ment és apától is mindig kaptam pénzt. Mégis szerettem volna már akkor elkezdeni megállni a saját lábamon. Mondjuk szükségem is volt a sok pénzre mivel akkor már jócskán benne voltam a dohányos, bulizós években, amik nem két fillérbe kerülnek, főleg hogy csak kizárólag Yellow Moon cigit szívok, abból is a legerősebbet és mit ne mondjak nem a legolcsóbb cigi márka a földön. Mindeközben elkezdtem nyomozni anya után, de mindig falba ütköztem, mert az anyai ág rokonai semmit sem árultak el, sőt meg is lett tiltva, hogy folytassam a kutatást különben bajba kerülök. Emiatt egy kis időre leálltam ezzel, azonban nem adtam fel, kis idővel újra belevágok.
Jelenleg egy belvárosi lakásban lakom a főutcán anya teaházától nem messze, de talán jobb is hogy külön lakunk, mert így elkezdhetem a saját életem. Másodéves vagyok az egyetemen, még mindig bárokban énekelek, amivel még egyelőre megelégszek, de minden vágyam hogy egy saját bandát hozzak össze és koncertekre járhassunk.