Jackson Hole

Tárgy: Jackson Hole Csüt. Jún. 17, 2010 8:58 am

Beszélgess bátran egy jó hideg, csapolt sör, vagy üdítő, illetve a legfinomabb Tokiói Hamburger melett Very Happy

Tárgy: Re: Jackson Hole Pént. Júl. 09, 2010 4:39 am

Látogassunk el egy kajáldába!

Most költöztem be az új lakásomba, nem igazán ismerem a környéket. Azt sem tudom, hogy hol kéne kajálnom, pedig majd éhen halok.
*Megmordul a gyomrom*
- Hol a francban egyek?! –hozzáteszem, főznék én, de a sarki kisbolt ilyenkor már bezár, és a hűtő pang az ürességtől, és egyébként sem olyan az általam készített kaja, mintha étteremben vagy gyorsbüfében ennék…
Felhívom az egyik haveromat, aki itt született Tokióban, hogy szerinte, hova menjek.
Azonnal beajánlotta a Jackson Holet, még címet is mondott.
- Nah… végre jól fogunk lakni! –Mondom a pocimnak, széles vigyorral a számon, majd ő visszamorog. –Ne morogj!
Elindulok a megadott cím felé, s mikor oda érek, látom, hogy egy lépcső vezet a büfébe.
- Jó estét! –Köszöntöm a csapos férfit. –Egy Jackson… Burgert kérek. -olvasom le a falra helyezett étlapról.
- Máris. –Nem sokkal ezután, meg is kapom a hatalmas burgert, akkorát, hogy még a mekiben sem adnak ekkora burgert. Alig fér be a számba, így az első harapás csak a sokadik próbálkozásra sikerül.

Tárgy: Re: Jackson Hole Pént. Júl. 09, 2010 5:06 am

Ma otthon megint valami jó zsíros, angol kaját akartak belém tukmálni a személyzeti emberek
Az egyik szobalány ott őrködött megint a fejem fölött. Gyorsan megittam a baracklevemet, majd megkértem a lányt, ( név szerint Kate) hogy hozzon nekem ujjat.
Amíg ő kiment én az egész zsírbányás vackot az egyik bazi díszvázába öntöttem
Majd kitisztítom!
Amikor vissza jött csodálkozva látta, hogy végeztem.
- Köszönöm! - Elvettem az üdítőt és egy szuszra kiittam az egészet, majd felálltam és felmentem
a szobámban.
Nagy színjáték keretében eljátszottam, hogy feleszek és elaludtam.
Már későre járt, mikorra, már teljesen elveszettem az önuralmamat, felkeltem, felöltöztem, majd a jól megszokott módon az ablakon keresztül stílusosan távoztam ( Átmásztam az ablakkal szemközti fára és onnan fokozatosan ereszkedtem le).
Nagyon halak átvágtam a kerten, majd amikor kiértem az utcára rohanni kezdtem. Felszálltam egy buszra és meg sem álltam a Jackson Hole-ig. Egyszer Dai-val jöttem ide, mielőtt még sztár lettem volna. Azóta, ha ehetetlen a kaja otthon mindig kilógtam ide.
Bementem, és azonnal a pulthoz sétáltam, majd az egyik székre leültem. A pultost már jól ismertem és ő is engem. Szinte mondanom se kellet:
- Szia Koichi! A szokásosat!
- Szia, Alice! Máris hozom!
Nem kellet sokat várnom, hamar meghozta a Jackson Burgeremet és egy Cola-t.
Miközben ettem körbe pillantottam a helyiségben:
Majdnem csak olyanokat láttam, akik minden este itt vannak, de ült az étteremben egy férfi akit még nem ismertem. Szőke volt és ő is egy Jackson Burgert evett.
Elég kis kölyök arca volt.
Lehet, hogy még nem is nagykorú?

Tárgy: Re: Jackson Hole Pént. Júl. 09, 2010 7:53 am

Érdekes, itt ez a burger irtó finom. Nincs is messze a lakásomtól, csak három utca, az meg semmi. Ilyen késői órákban nem sok mindenki van itt, de azért vagyunk egy páran.
Mikor már a Burger felénél tartok, betoppan egy lány, és úgy köszön a csaposnak, mintha legalább egy éve idejárna. Mondjuk, ki tudja, itt, Tokióban bármi megeshet. Az osztályomban lévő lányok is elég dúrvák, ha az életükről van szó. Az egyiknek egy felsőközepes a pasija, holott a csaj még csak 12 éves, a másik 2 diszkóba jár együtt, ésígytovább. De ezeket nem osztják meg velem külön, az iskolában. Nem…, ezeket saját magam tapasztalataiból tudom. Mentem a közértbe sörért, átvágtam a parkon, és az első lány egy padon csókolózott a legalább 17 éves sráccal. Mentünk haverokkal péntek este diszkóba és ott láttam másik két tanítványomat, elég kivágott felsőben, és extramini szoknyában. Fogalmam sincs, hogy tudnak-e erről a szüleik, de jobb is, ha a magánéletemet nem bonyolítom bele a munkámba.
Na, szóval az a lány, aki az imént jött, láthatóan ismeretlennek talált, és egy ideig bámult rám.
Valami hasonlóságot véltem felfedezni közte és a nem rég felfedezett énekes, Alice közt, mert igen, engem is érdekelnek a hírességek világában lezajló történések, az új sztárok, a hullócsillagok, és a még névtelen bandák koncert felvételei. Ezért is akarok majd egyszer én is ebbe a világba csöppenni. Új ötletem is támadt, mégpedig az, hogy elkezdem kiplakátozni a várost, hogy toborozzak egy bandát. Már látom is magam előtt a plakát szövegét.
„Új bandát alapítanék. Várom a jelentkezőket, énekesnek, basszusgitárosnak, dobosnak, billentyűsnek, vagy gitárosnak, ez utóbbi kettőhöz értek én magam is Smile

.”
Elmosolyodtam amint erre gondoltam, és akkor, ahogy épp tányéromra néztem, észrevettem, hogy elfogyott a burger. Én még mindig éhes vagyok >< . Így aztán kivittem a tányért és megszólaltam.
- Kérnék még egyet. –Eközben elővettem egy cetlit és egy tollat, hogy ne hangosan mondjam ki a lánynak, amire gondoltam. Tehát elkezdtem írni.
Mikor készen lettem oda nyújtottam neki, s ez állt rajta.
„Hé, te nem Alice vagy? Oh, bocs XD a nevem Haru, úgy illik, hogy bemutatkozzam. Mit keres egy sztár egy ilyen helyen?” –majd felmutattam neki a papírt, úgy, hogy el tudja olvasni, aztán a tollat és a papírt átpasszoltam neki. Mindeközben megkaptam az újabb adag hambit, és mivel úgy gondoltam, hogy már nem fogok többet enni, kifizettem mindent, s még kértem mellé egy sört is, amin úgy látom Alice egy kicsit meg is lepődött, biztos ő is ugyanolyan gyereknek nézett, mint a legtöbb ember, aki megismert.

Tárgy: Re: Jackson Hole Pént. Júl. 09, 2010 8:30 am

Az ismeretlen fiú/férfi, akármelyik is, de ő is bámult engem egy ideig.
Aztán ránézett az üres tányérjára, majd odasétált a pulthoz:
- Kérek még egyet! - Mondta Koichi-nak, majd leült a mellettem lévő székre.
A szemem sarkából figyeltem, ahogy elő vesz egy papírt és egy tollat, majd írni kezdett. Felemelte a papírt úgy, hogy én is lássam. Ebből az jött le, hogy azt akarja, hogy olvassam el.
- Hé, te nem Alice vagy? Oh, bocs XD A nevem Haru, úgy illik, hogy bemutatkozzam. Mit keres egy sztár egy ilyen helyen? - Amikor az első mondatot elolvastam majdnem megállt a szívem.
Felismertek! Lelepleződtem!
Felém nyújtotta a papírt, én elvettem és bőszen írni kezdtem:
- Hát, Alice a nevem, de nem az az Alice. Amúgy ki ez az Alice, akire te gondolsz? Nm ismerős a neve! És csak enni jöttem ide. - Felmutattam a papírt, mint az előbb ez a Haru.
Miközben írtam megkapta a másik adag hamburgerét, majd még rendelt magának egy sört és fizetett.
Ahha! Szóval nagykorú!

Elolvasta, amit a papírra írtam. Az arcáról semmiféle érzést nem tudtam leolvasni.
Talán megmenekültem.
Visszaadtam a tollat és apaírt, és folyattam az evést, közben a szemem sarkából figyeltem.
Ha lelepleződök azzal minden tönkre megy. Én hülye, béna! Kellet nekem elkotyognom annak az újságnak, hogy a valódi nevem Alice és a Fumie Yuukina csak művész név! Marha! Ha lelepleződök akkor nem csak a karrieremnek lőttek, ami épp, hogy csak elkezdődött, de még egy életre bezárnak abba a dögunalmas villába. Apa tökre ki fog borulni

Tárgy: Re: Jackson Hole Pént. Júl. 09, 2010 8:25 pm

A lány, akinek a papírcetlit adtam, igazán meg volt lepődve mikor olvasta, amit írtam. Pedig nem akartam vele megijeszteni. Az élet akár egy hangszer, mindenki azt játszik rajta, amit akar, de a hangok mégis hasonlóak. Viszont egyszer mindegyik hangszer tönkremegy, én pedig nem akarok egyetlenegyet sem félrehangolni. Talán ő ezt nem veszi észre, de elvégre azért írok papírra, mert őrzöm a titkát. Visszakapom a papírt, ami rajta állt meg sem lepett, védeni próbálja magát, biztos a családja miatt rejtegeti a kilétét, de különösebben nem érdekel. A papírra visszaírom neki, hogy:
„Hehe… tévedtem…, ^^” , de az Alice-t eltaláltam. Egyébként, hogy lehet, hogy egy korodbeli sztárt nem ismersz. Na jó, igaz, hogy még csak most futott be… Amúgy engem nem érdekel különösebben, csak jó hangja van:)” –Folytatom a levelezést, amit jobbnak láttam a nyilvános beszélgetésnél, mert hát, na, nehogy elszóljam már magam.
Ahogy írtam Alice végig követte a mozdulataimat, valószínű, hogy aggasztja valami.
Ha eltaláltam volna, és nem tagadja le, akkor sem történt volna belőle probléma, mivel engem különösebben nem érdekel mások magán élete, én csak elismerésképp akartam mondani neki, hogy jó hangja van, de végül is, ezt így is megkapta. Így aztán meg sem próbálok kötözködni vele, nem is vagyok olyan hangulatban.
A csapos szakított félbe gondolatmenetemben, mikor is elkezdett tőlem kérdezősködni, ám előtte még sikeresen át tudtam passzolni a cetlit, na, meg a tollat is.
- És, önben kit tisztelhetek? Még nem láttam erre. –kérdezte kíváncsian.
- Sano Haruminak hívnak.
- Én Sato Koichi vagyok. Te már felnőtt vagy? –kérdezte meg, ami furcsa volt, mert az előbb kiadott nekem egy pohár sört, most meg még gyereknek néz.
- Hát, tudomásom szerint, az volnék. –közben elkezdek kotorászni a pénztárcámban, és előveszem a személyigazolványom, s mikor látja, a koromat, elég nagyot néz, én pedig csak mosolyogni tudok.

Tárgy: Re: Jackson Hole Pént. Júl. 09, 2010 9:05 pm

Hehe...Tévedtem... , de az Alice-t eltaláltam. Amúgy, hogy lehet, hogy egy korodbeli sztárt nem ismersz? Na jó igaz, hogy csak most futott be... Amúgy engem nem érdekel különösebben, csak jó hangja van Smile

- Olvastam a papíron, amit átadott nekem a tollal együtt.
Huh, úgy tűnik bevette. bár ez elég meglepő. - gondoltam magamban. Ahogy olvastam
a papírra írtakat nem tudtam egy pillanatra nem elmosolyodni: jó hangja van.
Jólesett az elismerés. Így mégis csak jobb hallani.
- Nem nagyon követem a sztár híreket. A legtöbb zenének, amit hallgatok az előadóját sem ismerem. De nagyon sok zenét hallgatok. És maga mivel foglalkozik?
Jobbnak láttam a biztonság kedvéért magázni a srácot.
- És, önben kit tisztelhetek? Még nem láttam erre. - kérdezte Koichi a férfitól.
[/color]- Sano Haruminak hívnak.
- Én Sato Koichi vagyok. Már felnőtt vagy? - Kérdezte Koici, mire én majdnem felnevettem.
Szerencsére sikerült elfojtanom a nevetésem de még így sem bírtam megállni mosolygás nélkül.
- Hát tudomásom szerint az volnék. - Kotorászott egy ideig a táskájában, aztán elővette a személyiét. Koichi elolvasta ami rajta van elkerekedett a szeme.
Nem csodálkoztam rajta.
Én is fiatalabbnak néztem. Haru csak mosolygott mindezen.
Befejeztem a hamburgeremet: Oh, én még éhes vagyok !
- Koichi kérhetnék még egyet?- mutattam a tányéromra.
- Otthon megint valami vacakot adtak?
- Angol kaját, hogy őszinte legyek fogalmam sincs sokszor, hogy mit is akarnak belém diktálni.
A mai is valami ehetetlen, zsíros vacak volt.
- Itt szívesen látunk!- Nevetett Koichi, majd elment, hogy megcsinálja a hamburgeremet.

Tárgy: Re: Jackson Hole Pént. Júl. 09, 2010 10:36 pm

Még iszogattam egy kicsit a sört, amit rendeltem, mert nem akartam behúzni az egészet egyszerre. Félek, hogy a következmény hasonló lenne mint valamelyik nyáron, és cseppet sem akarok hót részeg lenni…, holnap egyébként is tanítás lesz, és ha nem jelenek meg már az első órán, plusz ha még teljesen másnapos is lennék, valószínű ki is rúgnának.
Nem mérhetem el a farkamat, ilyen fontos években. Visszakapom a papírt, majd újból írni kezdek rá.
„Hmm. Én minden hallott számot felírok, ha elfelejteném a címét. Egyébként matek és ének-zene tanár vagyok egy lányiskolában ^^ Ne lepődj meg de már 22 vok hihi ” –majd újból visszapasszolom, és elkezdem hallgatni a beszélgetését Koichivel.
Mikor elfogyott a sör, ottmaradtam még beszélgetni.

Tárgy: Re: Jackson Hole Pént. Júl. 09, 2010 11:09 pm

elolvasta, amit a papírra írtam, majd ő is elkezdett írni, közben a sörét iszogatta.
" Hmm. Én minden hallott számot felírok, ha elfelejteném a címét. Egyébként matek matek
és ének-zene tanár vagyok egy lányiskolába. Ne lepődj meg, de már 22 vok hih".- Ez állt a fecnin.
Azt mondja ne lepődjek meg, de későn szólt.
Hallgatta a szóváltásomat Koichi- vel és amikor megitta s sörét, még maradt.
- És milyen egy lányiskolában tanítani? - Kérdeztem tőle ezúttal szóban, miután Keichi elment megcsinálni a hamburgeremet. Kicsit meglepetnek tűnt, biztos nem számított rá, hogy én fogok először szóba hozzá szólni. - Játszol valamilyen hangszeren?
Kedvesnek tűnt, és egyszerűen nem bírtam tovább magázni.
Olyan kisfiús arca van. XD

Tárgy: Re: Jackson Hole Szomb. Júl. 10, 2010 12:44 am

- Hm? Hát érdekes. Hehe, csak nem szeretem, ahogy szólítanak… milyen már egy tanárt, Haru-channak hívni? A tanári kar is gyereknek kezel, lévén én vagyok a legfiatalabb, és a hozzám legközelebb álló is 13 évvel idősebb. Hangszer, hááát, nem is tudom –játszom a hülyét- Gitár és zongora, de a basszus is megy, csak abban nincs gyakorlatom évek óta. Tervezek majd valamikor plakátokat kiragasztani a városban, hogy bandát alapítanék. Még nem volt alkalmam sokat ismerkedni errefelé.
Meséltem neki egy kicsit magamról.
-És veled mi van? Nem olyannak nézlek, aki kijárta volna a felsőközepet. –érdeklődöm felőle, mert eddig igazán csak én meséltem magamról, s róla még nem tudok semmit.

Tárgy: Re: Jackson Hole Szomb. Júl. 10, 2010 1:36 am

- Gimis vagyok. Egy gazdag, sznob csemetéknek alapított helyre járok. Az igazat megvallva
nagyon utálom azt a helyet. De elviselem. Mondjuk mi kapnánk elég rendesen, ha a tanárunkat csak így neveznénk, hogy Si-chan. Nekem úgy tűnik, hogy nagyon rajongsz a zenéért.
Azt hiszem telibe találtam, mert rá volt írva az arcára.
- Én is nagyon szeretem a zenét, de nincs időm rá.- füllentettem.- Nem nagyon tudok zenét tanulni.
Közben Koichi kihozta a hamburgeremet, amire kapásból rávetettem magam. Koichi ezen jót nevetett. Kicsit hülyén éreztem magam, hogy egy vadidegen előtt így zabálok,
de nagyon éhes voltam. Általában nem szoktam más emberek előtt így viselkedni, de...
- Bocsánat! - Mondtam, miután lenyeltem a falatot és megtöröltem a szám szélét.
Megint beleharaptam a hamburgerbe, de olyan gyorsan próbáltam lenyelni, hogy félre megakadt.
Gyorsan a poharam után nyúltam és a felét kiittam.
- Áhhh! - Sóhajtottam fel, mikor már elült a fulladás veszélye, majd teljesen elvörösödtem.
- Elnézést!

Tárgy: Re: Jackson Hole Szomb. Júl. 10, 2010 4:13 am

Alice is elkezdett mesélni magáról, nem sokan néznék ki belőle, hogy gazdag család sarja, mert hát, na, a legtöbb olyan élvezi az életét, és költekezik apuci, anyuci pénzéből, na, meg persze, azok nem egy ilyen helyen vacsoráznak, hanem a legfurább éttermekben, melyek engem cseppet sem érdekelnek. Nem mondom, hogy nincs olyan szülő, aki ne nézné ezeket a tetteket rossz szemmel, s ne büntetné érte pici fiát, lányát. De nem úgy tűnik, mintha a büntetése elől lógott volna meg, s mint, ahogy azt nemrég mondta, lehet, hogy tényleg a kaja az oka. Mondjuk, ahogy ecsetelte, milyen rossz volt az étel, nem is csodálkozom, ha ilyen mohón eszik, és éhes. Közben mesélt magáról is, és megjegyezte, hogy én nagy zenefanatikusnak látszom, amiben tényleg igaza volt, hiszen én oda meg vissza vagyok, minden zenével kapcsolatos dologtól, és legszívesebben minden haveromat rángatnám, hogy játsszon velem egy bandában, de sajnos ők mind másmilyenek, s nem mindannyian jártasak annyira a hangszerek használatában, mint például én. Na szóval, csak egyetértően néztem, s alig észrevehetően bólintottam Alicenak. De az egyik mondatát nem értettem…, hogy van az, hogy nincs rá ideje? Én akármit csinálok, dolgozatot javítok, falat festek, mert igen manapság rám jött, hogy kifestem a lakást, vagy csak megyek valahova, mindig hallgatok zenét. Meg sem lennék nélküle, s legutolsó sorban említeném ezzel egy lapon, hogy még, ha nem is hallgatok zenét, dudorászok, s ennek köszönhetően, újabb dalokat írok, amik soha nem látnak majd napvilágot, ha így folytatom, de a dalszöveges füzetem szépen gyarapodik általuk. Kedvenc óráim, mikor zenét hallgattatok a lányokkal, és látom, ahogy élvezik az általam is, annyira kedvelt számokat.
- Nekem mindig szól valahogy a zene. –Rövidítem le előbbi gondolataimat egyetlen mondatba. –Annak idején, a közepet úgy jártam ki, hogy a hajam mögé rejtettem egy fülhallgatót, s az végig húzódott az egyenruhámban, és olyan halkra vettem, amit a többiek és a tanár sem hall. Az már más tészta, hogy folyamatosan kérhettem el a többiek füzeteit, másolni. És a zenetanulásra meg mondanám, hogy, ha gondolod, tudlak oktatni. Koichinek mondod, hogy szóljon nekem, akkor biztos, hogy tudni fogok róla, mert biztos, hogy engem is a törzsvendégei közt tudhat. –Mondtam annyira hangosan, hogy Koichi is hallja a végét, eközben az arcomra hatalmas mosoly került, s Alice is megkapta a burgerét. Azonnal rátámadott, még megijedni sem hagyott időt szegény burgernek, a csapos elnevette magát, én, pedig még mindig mosolyogtam, biztos éhes szegény, habár nem zavartattam magam emiatt túlságosan. Mint, hogy nekem jobb ma már nem inni semmilyen alkoholt, ha nem akarom elveszíteni az állásom, csak egy dzsúszt kértem, s azonnal ki is fizettem azt, majd elkezdtem szürcsölgetni.
- Bocsánat. –Nah, tessék a társaságomban szégyelli magát, pedig igazán nincs rá oka. Miattam más se zavartassa magát. Aztán megint mohón eszik, és csodálkozik, hogy, ha a torkára megy. Gyorsan kapcsoltam, és felé nyújtottam a poharát, amit hamar ki is kapott a kezemből.
-Elnézést. –kér megint bocsánatot.
-Ugyan, semmi gond, ne is zavartasd magad, egyél csak, ahogy jónak találod, de aztán ne itt fulladj meg.
Ekkor ránéztem a karórámra, ami legalább fél 12-t mutatott.
- Huhh. Ma sem alszok sokat. –jegyeztem meg. Majd az érdeklődő tekintetre válaszoltam. –Még egy fél osztály dolgozata kijavítatlanul áll otthon az asztalomon. Jobban teszem, ha én most hazamegyek. Pápá. –Köszönök el tőle, és Koichitől is. –Holnap este. –mosolygok a lányra, hisz ez tőle függ, mert biztos, hogy nekem újból kimegy a fejemből a bevásárlás, és újból idekényszerülök majd.

Tárgy: Re: Jackson Hole Szomb. Júl. 10, 2010 4:57 am

Miután röviden felvázoltam neki az életem zenével foglalkozó részét rájöttem, hogy nem is füllentettem akkorát, hisz diáktanács elnök vagyok, és rengeteg
különórára járok. Az önvédelmi órákról nem is beszélve plusz még ott vannak a sport szakkörök.És elég jó munkát végzek. Nem csoda, hogy 3 éve mindig én vagyok az elnök. Csak akkor van időm a zenével foglalkozni, amikor a CD felvételem van, meg amikor gyakorlok, vagy koncertezek.
Ezen mintha meglepődött volna. Ő is mesélt magáról: Kiderült, hogy igazam van, mert valóban
nagy zene fanatikus és mindig zenét hallgat. Meg azt, hogy nem volt egy éltanuló. Amit nem bántam, végre valaki, aki nem csak a könyveket bújta és nem okoskodik állandóan.És nem oktat ki, hogy mennyek haza, mert késő van és amúgy is mit képzelek, hogy egy ilyen helyen vagyok teljesen egyedül késő este. Valószínűleg minden más tanár ezt tette volna.
Végre egy rendes ember.
Fel is ajánlotta, hogy tanítana engem zenére, ha van hozzá kedvem. Megbeszéltem vele, hogy én majd szólok Koichi-nek, ő meg majd neki, mert mostantól ő is ide fog járni minden este.
A fuldoklós incidens után csak annyit mondott:
-Ugyan, semmi gond, ne is zavartasd magad,egyél csak,ahogy jónak találod, de aztán ne itt fulladj meg.
De jó fej! Az apám miért nem ilyen rugalmas, meg normális?
Haru- senpai az órájára nézett.
Mostantól így fogom hívni, hogy ne legyen kisebbségi komplexusa attól, hogy én is Haru-channak hívom.
-Huh, ma sem alszok sokat. - Nem igazán értettem, hogy miért, ezért kérdőn néztem rá.-Még egy fél osztály dolgozata kijavítatlanul áll otthon az asztalomon.- Megint ittam az üdítőmből közben ránéztem az órájára ami fél 12- t mutatott. Majdnem megint félre nyeltem.
Már ennyi az idő!Mire haza érek lesz vagy háromnegyed 1!
-Jobban teszem, ha én most hazamegyek. Pápá.- köszönt el. Majd rám mosolygott . - Holnap este.
- Helló!- köszöntem én is. Ha szar lesz a kaja akkor tuti, hogy jövök. Ha nem akkor nem biztos. De főleg attól függ, hogy az apám haza jön e holnap estig. Ideje nekem is haza menni.-Felálltam és kifizettem a két hamburgert, meg az üdítőmet.
- Jó éjt Koichi! Neked is senpai!- Rávigyorogtam Naru-ra és kirohantam az étteremből és meg sem álltam a buszmegállóig.