Alice

Neve: Alice Carlton
Neme: Nő
Életkor: 17
Születési hely: Anglia
Hobbi: Éneklés, főzés, sportolás, rajzolás


166 cm magas. Szőke, jobban szereti két copfban hordani.Kék szemű.
Szereti a divatos ruhákat, főként a lolita divatot követi, de azt vegyesen, titokban főként a Punk Loli ruhákat hordja. A kedvence loli márkája a Putomayo. Azonban a apja elől ezt titkolja. Kedvenc ruhája egy fekete buggyos rövidárujú póló, aminek fehér a szegély. Háromnegyedes szárú fehér nadrágot visel hozzá fekete csipkeszegéllyel. Egy fekete szandállal.

Személyiség: Kettős személyiség. Édesapja előtt csendes, illedelmes tipikus jó kislány aki édesapja elvárásainak megfelelően éli életét, aki majd egyszer valamikor örökölheti a CHARM céget. Látszólag. Ugyanis titokban egy Rock star, inkognitóban. Valójában imádja a Punk loli stílust, nem kevés van belőlük elrejtve a szekrényében. Imád bulizni, és nem hagyja, hogy belé kössenek, nagyon magabiztos, méltóságteljes személyiség. Nehéz belekötni, de ha valaki egyszer felhúzza, az meneküljön. Elég sokat káromkodik, ha senki sem felügyeli.

http://fc09.deviantart.net/fs46/f/2009/219/f/2/Shugo_Chara_Utau_by_Yinamori.jpg

Történetem:

Angliában születtem, de hároméves koromban a szüleimmel Tokyo-ba költöztünk, mert az apámnak valamilyen üzleti gondjai akadtak egy máik céggel és végül a szüleim úgy megszerették Tokyo-t, hogy itt maradtunk. Azonban nem sokkal ezután anyám meghalt egy autó balesetben.
Apám egy ékszereket forgalmazó cég feje,( a cég neve CHARM) ezért ritkán van otthon, mondja ő, de szerintem csak nem akart Tokyo-ban lenni, mert ez a hej anyára emlékeztette.Emiatt nagyjából mindig egyedül voltam, már kicsi korom óta, bár a villánkban elég sok ember dolgozik, egyiküket sem kedvelem igazán. Amikor fiatalabb voltam előszeretettel lógtam meg előlük, és órákba tartott, míg előkerítettek. Apám ezekről viszont sosem tudott meg semmit sem.

Amikor idősebb lettem egy gazdag csemetéknek alapított iskolába iratot be, egy csomó sznob hülye kölyök közé. Elvárásainak megfelelően kiváló tanuló lettem, aki tiszteli a házirendet.
Aztán nem sokkal a tizenötödik születésnapom előtt jött egy fiú a sulinkba, egy igazi bajkeverő. A neve Dai Kazuo. Nagyon utáltam, mert annyira nem tisztelte a rendet.
Egyik nap a folyosón láttam, hogy cigizik, amit a suli házirendje nem enged.
Elkezdtem vele vitatkozni, de a vége valahogy ilyenre sikeredett:
- Tudod, hogy mi a te bajod? Az, hogy házirend mániás vagy. Nem mersz kockáztatni. -Vigyorgott, és a képembe fújta cigi füstöt.
- Ez ne igaz, nem vagyok házirend mániás és igenis merek kockáztatni.
- Igen? Akkor gyere el velem egy vad rock koncertre. Kíváncsi vagyok rá, hogy ott mit fogsz csinálni.
- Jó!
- Jó!
- Rendben!
- Rendben!
- Nem tűnnél már el?
- De, máris! - Vigyorgott rám majd elment, cigi füst csíkot hagyva maga után.

Este találkoztunk egy bevásárló központ előtt. Elég durva ruhák voltak rajta, szakadt nadrág, póló, stb., de be kell vallanom megtetszett ez a stílus.
Sétáltunk néhány métert, amíg elértük a koncert színhelyét: Egy nyomasztó pincében volt, ami már tele volt emberekkel. Dai előre vonszolt engem a színpadhoz.
Mintha, csak ránk vártak volna, a koncert pont abban a pillanatban kezdődött el.
A zenekar elképesztően jó volt, ráadásul az énekesnőnek a hangja is bámulatos volt.
Nem bírtam magammal és én is ujjongani kezdtem ahogy a többi ember is tette körülöttem.

A koncert sajnos hamarabb véget ért, mint azt szerettem volna. Dai és én egy kicsit szétszakadtunk egymástól, de mire kiértem, addigra Dai már várt rám az ajtónál. Arcán gúnyos mosoly ült.
- Mit vigyorogsz? - Förmedtem rá.
- Na, azt nem gondoltam volna, hogy a CHARM igazgatójának a lánya élvezzen egy ilyen koncertet...
- Mégis miért ne élveztem volna?
- Hagyjuk! Na csá! - Intett egyet, aztán elment a másik irányba.
- Hülye, béna műmacsó! - Kiabáltam utána, és dühösen hazacsörtettem.
Otthon volt egy kis balhé belőle, hogy hajnali egy órakor értem haza, de megúsztam.
Mikor lefeküdtem nem bírtam elaludni.
Tuti, hogy énekes leszek! Eldöntöttem, ez már végleges.

Két évvel később:

A koncert óta teljesen beleszerettem a punk loli ruhákba és a rock zenébe. Jó pár ruhát és
CD-t begyűjtöttem ez idő alatt, de el kellet rejtenem őket az ágyam alá. Nem akartam, hogy az apám rájöjjön. Azóta folyamatosan eljártam énekórákra is és karaokézni. Kiderült, hogy hangom is van. Ennek nagyon örültem, mert így még nagyobb esélyem volt rá, hogy énekes legyek.

Egyik nap amikor a barátnőimmel elmentünk egy kis vásárlásra egy férfi leszólított minket az utcán:
- Sziasztok! Nem szeretnétek sztárok lenni? Ha igen, akkor jöjjetek el a meghallgatásunkra.
- Ugyan, mennyünk lányok, ez tuti csak átverés. - Mondta Suzuna, az egyik barátnőm és a másik két barátnőnkkel együtt tovább mentek.
- Elnézést, megmondaná, hogy hol lesz ez a meghallgatás? - Kérdeztem tőle, mire a fazon lediktálta.
- Alice, jössz?-kiáltottak utánam. Megköszöntem a férfinak, a segítséget, és gyorsan barátnőim után szaladtam.

A meghallgatásra pontosan érkeztem, álruhában. Egy fehér inger vettem fel, és rá egy fekete rövid ujjú pólót vettem fel. egy láncot is a nyakamba aggattam, hogy még jobban nézzen ki, meg felvettem egy fekete hosszú szárú csőgatyát egy fekete cipővel. Hogy ne ismerjenek olyan könnyen fel, felvettem egy kék lencsés szemüveget, feltűztem a hajam és egy fekete fehér rombusz mintás sapkát vettem fel.

http://images2.fanpop.com/images/photos/7100000/Black-Diamond-utau-hoshina-7140336-560-700.jpg


A meghallgatásra nem sokan jöttek el. Annyi volt a dolgunk, hogy bemegyünk, bemutatkozunk, és előadunk valamit. Mivel én egy énekesnő akartam lenni így én egy dallal készültem. Amikor rám került a sor kicsit lámpalázasan bementem a terembe, ahol a három tagból álló zsűri is volt. Egyre idegesebb lettem.
- Helló! - Köszönt nekem az egyik nagyon fiatal zsűritag, alig lehetett egy vagy két évvel idősebb nálam. Ragyogó mosolyt villantott rám, amitől máris megkönnyebbültem. - Elmondanád nekünk, hogy mi a neved és hogy miért is vagy itt?
- A nevem Alice Carlton és azért vagyok itt, hogy énekes sztár lehessek.
- Akkor egy dallal készültél igaz? Hallhatnánk?
- Persze máris!
Az egyik ember, aki a terem sarkában állt a kezembe nyomott egy mikrofont, majd visszament a helyére. Én eközben Mély levegőt vettem és elkezdtem énekelni.
- Ichiban no negai goto oshiete....

https://www.youtube.com/watch?v=Vi6_2ApJxNs

Amikor végeztem reménykedve néztem a zsűrire, akik eltátott szájjal bámultak rám.
- Zseniális!
- Elképesztő!
- Gratulálok, rád van szükségünk!
Mindenki összevissza kezdett rohangálni körülöttem, meg telefonáltak, én meg nem hittem a fülemnek.
Engem akarnak? Sikerült? Ez az! Éljen!
Sajnos az örömöm nem tartott sokáig:
- Oh, most látom, hogy még kiskorú vagy. Ebben az esetben szeretnénk, ha ezt a papírt aláíratnád valamelyik szülőddel.
Na, ez remek, most már tuti nem leszek sztár!
Az egyik mosdóban gyorsan átöltöztem és haza slattyogtam. Otthon azonban nagy fejetlenség köszöntött.
- Kisasszony, az édesapja nemrég telefonált, hogy ő és a húga nemsokára hazaérnek. - Mondta nekem az egyik szobalány.
- De jó Silvi néni is eljön!
Várjunk csak! Akkor még van esélyem!

Egy órába sem tartott, míg Apa és Silvi néni haza ért. Illedelmesen köszöntöttem őket, ahogy azt illik, majd félrevontam Silvi nénit egy pillanatra és beavattam a tervembe, (amit a vacsora utánra időzítettem)ő azonnal belement.
A vacsora után bementünk a nappaliba, ahol leültünk egy kicsit beszélgetni, ahogy elterveztem. Elővettem a papírt, és Apa orra alá dugtam.
- Apa, aláírnád ezt az iskolai papírt?
- Had nézzem mi az?
- Phil, nézd csak meg ezeket a képeket, Liza, a kislányom éppen először van a tengerparton.
- Várj egy kicsit Silvi...
-Apa írd alá gyorsan, már holnap oda kell adnom!
- Phil, látod milyen aranyosan mosolyog?
- Várj Silvi...
- Apa!
- Phil!
Apa, a nagy hangzavarban mindig figyelmetlen, ezt én és Silvi néni is jól tudtuk. Fel sem tűnt neki, hogy Silvi néni, csak elterelte a figyelmét és ő közben aláírt valamit.
- Köszi apa! - Mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit, majd felrohantam a szobámba. Még hallottam, hogy apa megkérdezi: Én most aláírtam valamit?
- Nem tudom Phil, de néz, ezen annyira.....
Felrohantam a szobámba, és felhívtam az egyik idősebb zsűritagot, aki megadta a számát, hogy ha majd aláírják a papíromat akkor újra tudjunk találkozni, hogy a szerződésemet is aláírjam. Megbeszéltünk holnapra egy időpontot, és megadott egy címet, hogy oda menyek.
Későre járt, ezért gyorsan lefürödtem és lefeküdtem, bár csak órák múlva tudtam elaludni.


Másnap elmentem a megadott címre ugyanabban az álruhában mint tegnap és majd leeset az állam. Nem egy gyenge kis ügynökségről volt itt szó, hanem egy elég híresről. Bementem és a recepción elmondtam ki vagyok és, hogy miért jöttem. A Recepciós hölgy telefonált egy ideig, majd felküldött a harmadik emeletre a 34- es irodába. Hamar megtaláltam és bekopogtam.
- Szabad! - szólt ki egy hang.
Bementem.
- Már vártalak! Ülj csak le. - Mutatott az asztalával szemben lévő székre. - Amúgy még be sem mutatkoztam, a nevem Namida Keichi. - Kezetráztunk az asztal felett.
Én engedelmesen leültem, eközben ő matatott a papírjaival, majd elővett egy szerződést és felém nyújtotta.
- Tessék, ezt kéne alá írnod.
Figyelmesen átolvastam a szerződést. Nem volt vele semmi gond, úgyhogy aláírtam, majd odaadtam neki a papírt, amin ott virított az apám aláírása.
- Rendben, akkor minden ok.
A telefonon megnyomott egy gombot, majd beleszólt: Takeshi, kérem küldje be hozzám Akane Misora-t.
Aztán vártunk egy kicsit. Hamarosan kopogtattak az ajtón, majd egy fiatal nő lépett be rajta.
Baba kék kosztüm volt rajta ugyanolyan színű cipővel. Az arca nagyon kedves volt, kicsit koboldos ami még aranyosabban hatott rövid, kicsit fiús hajával. Kék szemei voltak amik csak úgy ragyogtak. Kedvesen mosolygott rám.
- Nos ez a hölgy Akane Misora és ő lesz a menedzsered.
- Örvendek! - Köszöntünk szinte egyszerre Akakne kisasszonnyal, majd vele is kezet ráztam.
- Nos, a szerződést már aláírtuk, szóval már csak pár apróság maradt. Először is népszerűsítenünk kellene téged, hogy amikor eljön az ideje, eljöjjenek az első koncertedre.
Mit szólnál egy nyilvános, debütálás fellépéshez? Vagy inkább egy fotózás?- Mivel az inkognitómnak annyi lenne, ha le kéne vennem az álruhámat egy fotózás miatt, ezért inkább a fellépést választottam.
Végül is énekes akarok lenni nem modell!
- Rendben akkor amint kész lesz néhány saját dalod, amit elő is adhatsz, megejtjük ezt a fellépést Most mennem kell, mert várnak rám.Viszlát - Megint kezet ráztunk, aztán Akane kisasszonnyal is, majd elköszöntem tőlük és vidáman hazamentem.
El sem hiszem! Sztár leszek! Sztár! Hazamentem, ahol úgy tettem, mintha nem történt volna semmi sem. Este lefeküdtem és igyekeztem elaludni. Másnap hétvége volt és úgy csináltam, mintha Suzuna-hoz mennék, közben pedig az ügynökséghez mentem, hogy találkozzak a dalszerzőmmel.

El telt egy kis idő a szerződésem aláírása óta. Már volt néhány számom, amit el tudtam énekelni közönség előtt, így beterveztünk egy nyilvános fellépést az egyik nagy plázában három héttel a debütálásom elött.
Odabent felállítottak egy színpadot, ahol már kisebb tömeg gyűlt össze, hogy megtudják, mi készül itt.
Lámpalázasan felmentem a színpadra, majd elindult a zene:
Open your shinly eyes in the silent night...

https://www.youtube.com/watch?v=1u3rPAXEmmk

Egyre többen jöttek a színpadhoz, és volt, aki még ujjongott is. Amikor a számnak vége lett hatalmas tapsvihar tört ki.
- Kérem támogassák a Hora yo! cég új fejfedezetlét, Fumie Yuukina-t, aki Március 6- én debütál.- Mondta bele a mikrofonba Akane kisasszony.
De jó, ez az álnév! Elég praktikus. Meg jól is hangzik!
Az emberek megint tapsolni kezdtek. Amilyen gyorsan csak tudtunk leléptünk a helyszínről, de nem volt egyszerű a tömegben elmenni. Gyorsan hazamentem, mintha mi sem történt volna.
Még tartottunk néhány ehhez hasonló koncertet a nagy napig.

Végül elérkezett a Március 6.
Ezúttal is a szokásos álruhámban voltam.
A terem, amit az alkalomra kibérelt a cég nem volt túl nagy, de nem is volt kicsi, első koncerthez pont jó volt. Az összes jegy elfogyott, aminek nagyon örültem.
Lassan megtelt a terem, itt volt az ideje elkezdeni a koncertet.

Először a CD-m címadó számával kezdtem:

https://www.youtube.com/watch?v=Vpb6tFMi5_I&feature=related

A szám után hatalmas tapsot kaptam. Még elénekeltem pár számot, amit a közönség egy- egy tapsviharral jutalmazott.
A koncert végén az öltözőben Akane kisasszonnyal koccintottunk a sikeres debütálásomra.
- Gratulálok, most már te is része vagy a sztárok világának! - Mosta, Akane kisasszony majd egy húzásra kiitta a pohara tartalmát.